Hogyan fogadtassam el a párommal, illetve a családjával, hogy nem lesz utódunk?

Párom bátyja és menyasszonya külföldön élnek, a csajnak több nőgyógyászati problémája van, elfogadták, hogy nem lehet gyerekük, már nem is akarnak. Sokszor mondta anyus (párom anyja, akit második anyámként szeretek), hogy milyen jó lenne már unokázni, mennyire várja már, hogy nagymama lehessen. Azt is hozzátette, hogy ezzel nem akar ránk nyomást gyakorolni, mi tudjuk, hogy mikor és mit szeretnénk. Senkinek nem beszéltem a kis titkomról, amit csak a legjobb barátnőm tud, ő kísért el külföldre a műtétemre sok-sok évvel ezelőtt, ahol sterliziáltak. Párom sem tudja, egyedül annyit mondtam neki, hogy egyelőre nem akarok gyereket, a karrieremben akarok feljebb lépni. Nem zárkózom el a gyerekvállalástól, de hagyományos úton biztosan nem lehetséges, a szüléstől, illetve az újszülöttek látványától, a pelenkázástól rosszul vagyok, így ami szóba jöhet nálam az az, hogy egy 4-5 êves, nagyobb gyereket fogadunk majd pár év múlva örökbe. Tényleg bármiről beszélgetünk zavartalanul, de ebbe mindig rettegek belekezdeni, nem tudom hogy fogják fogadni, elfogadható kompromisszum-e ez.