Volt már olyan, hogy veszekedés/vita közben olyat szóltatok a párotoknak ami neki rosszul esett? Ha igen, micsoda?

K. Anyád

Seg.gfej

Stb

Tudja hogy nagyon olaszos vagyok és nagyon csúnyán beszélek sajna ha vita van.

De azt is tudja hogy nem gondolom komolyan, így ezeken nem szokott fenn akadni és Eb sem ha nekem hasonlókat mondanak

Tudom milyenek az indulatok és hogy van amikor így jönnek ki

Nem igazán szoktunk veszekedni, de egy megmaradt az elmúlt évekből, amikor azt mondtam neki, hogy könnyebb volt kettesben otthon lenni a gyerekkel, mint miután hazaért "segíteni". Ezt ő nagyon rossz néven vette, teljesen jogosan, mert amúgy tényleg sokat kivett/kivesz a gyerek(akkor még, most már gyerekek) körüli teendőkből és tényleg nagy segítségem volt. Csak akkor, abban a pillanatban nagyon túl voltam feszülve, nehéz napunk volt a babával, és mikor hazajött, tényleg csak még nehezebb lett, és ez így kicsattant belőlem.

Nem gondoltam komolyan, általánosságban véve, csak úgy akkor, amikor kimondtam, mert arra a helyzetre tényleg igaz volt.

Egyébként oda szoktam figyelni, hogy vita, veszekedés közben se mondjak olyasmit, amit nyugodt, vidám hangnemben sem mondanék.

Én nem, mivel nagyon figyelek arra nehogy megbántsam mert félek tőle.

Ő viszont annál inkább.

Olyanokat mond neha ami nem is az hogy bántó, hanem mintha elárulná magát hogy valójában nem is szeret mert olyanokat tesz vagy mond amit egy szerető szívű ember biztos vagyok benne hogy nem tenne mondana, csak is nem szerelmesek képesek olyanokra.

Pl megesett hogy meg akar támadni fizikailag, vagy azt mondta rám hogy fogyatékos vagyok, vagy azzal fenyeget, hogy keres mást helyettem.

Ezeket megbeszéltem vele másnap harmadnap, hogy ilyeneket mondani tenni csak olyan ember tid qki valójában nem is szereti a párját max lakótársa csak neki.

Probált volna védekezni hogy csak idegében mondta stb, meg ha nem szeretne eleve nem is lenne ideges sem, mert mindent lesz.rna, azért féltékeny csak mert szeret.

Elmondtam neki mégegyszer nyomatékosan, hogy NEM, ez nem a szerelem jele, engem ezzel ne etessen. Akit szeretek azt féltem óvom, nem fogyatekosozom le, nem zsarolom azzal, hogy keresek mást!

Azóta azon van hogy bizonyítson nekem hogy valoban szeret, elvisz mindenhova programokat szervez, más nők előtt kifejezi hogy én vagyok neki a barátnője, ölelget, stb, megválogatja velem szemben a szavait és ha dühből hozzá is vágom hogy ha kritizál(elég aljasan szokott kritizálni) ezért beszólok, hogy akkor keressen akkor mást, nem azt mondja rá hogy oké keres mást, hanem dühösen is azt mondja, nem keres mást én kellek neki.

Magyarán HA idegből dühből is mond bármit én azt akkor is komolyan veszem! Nalam nem letezik olyan kifogás, hogy csak ideges volt!

Megesik az hogy idegemben néha én el is küldöm őt, hogy nyitva az ajto, vissza se jöjjön, es ezt akkor es ott komolyan is gondolom! Mégha csak dühömben és mégha csak pillanatra is. Es azokat a pillanatokat még mai nap is jogosnak tartom, hogy igenis amiket akkor elkövetett az valoban szakítóok es tolerálhatatlan!

Azaz utolag se bánom hogy elküldtem. Mert ha ugyanaz lenne megint elkuldeném.

Röviden nálam nincs olyan kifogás hogy mert csak ideges volt bocs.

Idegesen is őszinte az ember, vagy még jobban őszinte mint amikor nem ideges. Lehet csak arra az adott pillanatra érvényes csak, de azok a gondolatai léteznek.

Ő sérteget és még ő fenyeget azzal hogy elgondolkodik a kapcsolatotokon.

Jo nagy arca van..