Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mezőgazdász férfi. Van a kapcsolatnak jövője?
Sziasztok!
A párom és én 2 éve alkotunk egy párt, ő 24 éves, én pedig 22. Még nem élünk együtt, ő is otthon lakik a szüleivel, és én is itthon lakok. Én egyetemre járok, ő pedig rendesen dolgozik napi 10 órában, reggel 6-tól délután 4-ig. A családjuk már generációk óta mezőgazdasággal foglalkozik, nagyon sok földjük, gépük, állatuk van. Amikor 4 órakor végez a munkában, haza sem megy enni, stb, hanem egyből megy ki a földekre/állatokhoz, és ha nyugisabb időszak van akkor kb. este 8-ra végez a tennivalóival, ha pedig földmunkák vannak vetés, aratás, stb, akkor éjfél mire végez és ez így például most nyáron hetekig is eltart, ilyenkor én megyek el náluk, próbálok neki segíteni de nem igazán tudok. A szüleivel együtt csinálja, de így is kevesen vannak erre. Testvére nincs, aki besegíthetne.
Ez a 2. nyár mióta együtt vagyunk, plusz még előtte való nyár az “ismerkedésünk” volt, tehát a 3. nyár ez, hogy tanúja vagyok az ő munkájának, életének, és eddig 2x voltunk strandon. Tavaly is egyszer és azelőtt is egyszer, idén még nem. Ha kérdezem tőle, hogy nem-e lenne jó neki egy kis kikapcsolódás, vagy bármi, mérges lesz, hogy neki erre nincs ideje és hogy majd augusztusban elmegyunk egyszer valahova 1 napra.
Nem vagyok telhetetlen, de ezt ő nem érti meg, hogy nekem most van nyári szünet, évközben nekem tanulás van inkább, igaz ő olyankor sem nagyon érne rá, de nekem 22 évesen kötelességem itthon ülni egész nyaron? Ha a barátnőimmel el akarok menni valahova, megharagszik. Kérdeztem már tőle, hogy ha esetleg családunk lenne egyszer, gyermekeink, akkor mi lesz? És az volt a válasza, hogy ő is fel tudott úgy nőni, hogy életében nem volt nyaralni egyszer sem, hát majd a mieink is felnőnek úgy, nem halnak bele. Viszont én nem ilyen vagyok. Rengeteg olyan hely van, ahová életem során el szeretnék jutni, és emiatt nem tudom magam hibàsnak érezni…
Összegezve:
Reggel 6-tól este 8-ig minimum megy, rosszabb esetben akár éjszakába nyúlóan is, ha utána el is jön hozzám aludni (nem lakunk messze egymástól) vagy én elmegyek nála aludni mire hazaér, akkor is csak a fáradt, nyuzott, feszült énjével találkozok és egyből elalszik, beszélgetni is alig beszelgetunk. Én teljes mértékben megértem az ő fáradtságàt, feszültségét, de szerintetek ilyen fiatalon benne maradjak ebben?!! Nagyon tanácstalan vagyok.
válasza:Egyértelműen nem ugyanolyan körülmények köztül jöttetek, nem jönnétek ki hozzátávon.
Az alkalmazkodás pedig fájna egyikőtöknek.
Ebből szakítás lesz, pláne, hogy ő kontrollálni akar abban, hogy kivel mikor menj el.
válasza:ő is fel tudott úgy nőni, hogy életében nem volt nyaralni egyszer sem, hát majd a mieink is felnőnek úgy, nem halnak bele. Viszont én nem ilyen vagyok
Én sem. Neki a föld az élete, nem is lát túl rajta. Én biztosan nem maradnék vele. A fiatal éveid mennek a kukába, ahelyett, hogy strandolnál, utaznál, kirándulnál, otthon ülsz meg várod, hogy este beessen mellég az ágyba. Hogy aztán a majdani családi életet is így képzeli el, na az meg kizárt dolog.
Én ezt már rég abbahagytam volna. Nem hozzád való.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem illetek egymáshoz sajnos, és ez senkinek sem a hibája, más az elképzelésetek az életről.
Ez egy olyan alapvető ellentét, ami lehetetlenné tesz bármilyen hosszú távú kapcsolatot, szerintem ezt már te is látod.
Szerintem próbálj meg békésen, de minél előbb szakítani vele, mindkettőtöknek jobb lesz, ha tovább tudtok lépni a nektek megfelelő irányba az életetekkel.
válasza:Nektek sosem lesz jó együtt. Te sosem fogsz tudni azonosulni az ő életvitelével, és ő sem a tiéddel.
Volt egy kolléganőm aki úgy tudott eljárni dolgozni, hogy a férje egész életében otthon volt és állattartással foglalkozott. Fejték a teheneket már reggel fél ötkor, árulták a tejet, tejfölt, túrót.
Soha nem mentek nyaralni, mert az állatokat (teheneket, lovakat, tyúkokat, kacsákat) nem lehetett senkire ráhagyni, plusz földjeik is voltak. Nekik ez volt az életük (de leginkább a férje csinálta reggeltől estig).
Ha te ezzel az életformával nem tudsz azonosulni (amit én teljes mértékig megértek), akkor nincs értelme együtt maradni.
Egyszerűen nem illetek össze. Nincs értelme homokba dugni a fejeteket, mert így az egyik mindig boldogtalan lesz. Gyereket meg végképp nem szabad úgy vállalni, hogy nem tudsz a másik életvitelével azonosulni.
Szerintem próbáld meg elképzelni magad 10 év múlva.
Ha úgy látod a jövődet, hogy a földet túrod, állatokat gondozol és ez a párod oldalán téged boldoggá tesz, akkor maradj vele.
De ha nem, ha te pl. egy nagyobb városban szeretnél élni, kiteljesedni a szakmádban, karriert építeni, önálló keresetet szeretnél, vágysz arra hogy a pároddal, barátaiddal nyaralj, közös programokat csináljatok (mozi, túrázás, grillezés, bicajozás a Balaton körül stb, stb) akkor nem a jelenlegi párod lesz a nyerő.
Nincs vele sem semmi gond, csak az ő jövőképe, nem egyezik a tiéddel.
válasza:" Ha kérdezem tőle, hogy nem-e lenne jó neki egy kis kikapcsolódás, vagy bármi, mérges lesz,"
Itt ez a fő gond.
Ennek a srácnak egy jó kis parasztlány kellene, 8 elemivel, nem te.
válasza:Nem vagyok telhetetlen,
3. nyaratok együtt és eddig kétszer voltatok strandon? Túlságosan türelmes vagy inkább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!