Jogosan akadtam ki rá vagy nem?

Új kapcsolatom van. Amióta együtt vagyunk mindig menni kellett valahova, így megbeszéltük hogy nem megyünk senkihez. Lemondtam egy programot ahova hívtak minket a hónap végén, hogy együtt tudjunk lenni. Egyikünknek se volt kedve menni amúgy sem. Páromnak külön kérése volt hogy legyünk már ketten is, mert mindig menni kell valahova, így nem tervezek semmit, és ahova hívni akartak arra is nemet akartam mondani hogy kettesben legyünk. Meg is beszéltük hogy a jövő héten elmegyünk és kettesben töltjük a hétvégét. A párom anyukájának most itt van az unokája, és beközölte hogy vigyük magunkkal mert ő nem ér rá, erre a párom azonnal igent mondott a megkérdezésem nélkül, így vinni kell őt is. Az miért nem opció hogy a papa vigyázzon rá ha már amúgy is otthon van, mozgásképes és szellemileg friss? Alig ismerem a kislányt, hisztis, nem fogad szót, akaratos, de ha rá figyelnek nincs vele baj. Ha az anyám elhív csajos napra (vagy csak sétálni egyet, megenni egy fagyit, kávézni egyet), akkor azt mondom oké, de megbeszélem a párommal hogy neki oké-e, ha nem oké nem megyek. Ha minket hív akkor is előtte megbeszéljük mikor menjünk, és megyünk ha mindketten akarunk menni. Bőven nem vagyunk már tizenévesek hogy ugráljunk anyukáink első szavára, ő meg pláne nem. Nem ez volt az első eset hogy az anyukája kitalált valamit amire a párom vagy igent mondott vagy nemet. Az esik ennyire rosszul, hogy a párom mondogatja nekem itt hogy mennyire kettesben akar már lenni, sok ez már hogy mindig menni kell és ketten meg alig vagyunk, de ha meg lehetnénk akkor miért nem mond nemet az anyukájának? Jogos vagy jogtalan a kiakadásom?