Vannak itt olyanok akik tobbszor is osszejottek?

Úgy érted, hogy együtt voltunk, szakítottunk, aztán később újra összejöttünk?

Hát ilyen tapasztalatom van, de nem épp azt támasztja alá, hogy van értelme új esélyt adni...

Van.

Jól sült el.

Nekem is volt, hogy újra megpróbáltuk, nem működött. Ahogy látom, több példa van erre, mint az ellenkezőjére, ami valahol érthető is. Ha már egyszer tudtad, hogy a másik nem értékes annyira számodra, hogy együtt maradj vele és megpróbáld megoldani a problémákat (vagy ő volt így veled), és a szakítás mellett döntöttél (döntött), akkor nem valószínű, hogy a második próbálkozás jobb eredménnyel zárul.

Ez alól lehet kivétel (elsodort titeket az élet, mert valamelyik fél mondjuk külföldre költözött, egyikőtök gyökeres változáson ment át, stb), de általában nem ez szokott amögött állni, hogy az emberek újra megpróbálják, inkább az, hogy a jó dolgokra emlékeznek, amiket szeretnének újra átélni, aztán jön a feketeleves, mert egyikőjük sem változott annyit, hogy azok a dolgok, amiken régen nem működtek hirtelen megjavuljanak.

Nekem kétszer. Egyszer fiatalon, de akkor u.úgy vége lett másodjára is.

Másodjára távkapcsi volt, senki sem akart költözni, ezért vége lett. De végül beadtam a derekam, újra összejöttünk, amit a nő költözés előtt egy félrelépéssel "hálált meg".

Hehe, én cáfolni jöttem, nálunk kettő is van ilyen a családban és működtek. :-)

Egyik én és a férjem, másik a férjem féltesója és az ő férje. Mindkét sztoriban egyezik, hogy alapvetően a felek szerették egymást, csak túl fiatalok voltak, nem volt elég érett a kommunikáció/problémakezelés, mindkét esetben volt egy vélt vagy valós életbeli fordulópont, szóval nem volt ilyen durva összeveszés, vagy megcsalás, vagy egymásra unás, a szakító fél sem volt boldog, de akkor úgy érezték, hogy ha együtt maradnak az csak további szenvedést szül. Sógornőmék időben és térben is kisebb kanyart tettek meg, míg újra egymással találtak, 2 gyerek és tizenvalahány év után is stabil a kapcsolatuk. Mi a férjemmel jól megnehezítettük egymás életét (főleg ő az enyémet), de végül újra egymásra találtunk mi is, 8 éve vagyunk újra együtt, most tervezünk gyereket. Borzasztóan sokat számított minden érintettnél, hogy a) soha nem szűnt meg a másik iránt érzett szeretet, és valami kis bizsergés b) minden érintett fél megtapasztalt egy szar kapcsolatot, kapott pár pofont az élettől, és így azért átértékelt bizonyos dolgokat c) nem csak öregebbek, hanem érettebbek is lettek, kommunikáció terén pl.

Illetve még egy párról tudok, munkatársnőm, akik a főiskolán jöttek össze rövid időre, az utolsó évükben, és ott is az volt, hogy alapvetően jól megvoltak, de mindketten máshogy képzelték el a közeljövőbeli életüket, így elengedték egymást inkább, aztán később véletlenül újra találkoztak, és akkor már tudtak egy irányba mozdulni.

Szerintem azért nem sikerül a legtöbbször az újrakezdés, mert a kapcsolat/szakítás VALÓDI okait, problémáit nem tárják fel, nem ismerik el, és nincs egyedi fejlődés sem, akkor ugyanazok az emberek, ugyanazokkal a problémákkal ugyanazt a rossz eredményt fogják kihozni.