Miért nem működnek a monogám párkapcsolatok?

Változnak az idők, változnak az emberek.

Csereszabatos lett a kapcsolat is, ha nem tetszik, vagy valami kezd elromlani, kilépnek belőle, keresnek egy újat (amíg fiatalok még meg is tehetik), ahelyett, hogy próbálnák megjavítani, vagy legalább utólag elgondolkozni: ők mit rontottak el.

Aztán rájönnek: az új kapcsolat is, egy idő után pont olyan, mint a régi.

Felgyorsult a világ is, a média is azt sulykolja: te vagy a legjobb, legszebb, nekem mindenből a legjobb jár, neked mindent szabad...és persze, vár a rád a nagy ő valahol!

Amikor én voltam fiatal, még egyáltalán nem számított a pénz, a kocsi, a státusz. Szakadt farmerben mentem csajozni a strandra, és oda lehetett menni, legalább kicsit beszélgeti bárkihez.

Most próbálnál így élni...

Tehát ha egy normális part se sikerül találni és megtartani, akkor az megoldás, hogy keress 4-5 párt egy élet során? Vagy legyen párhuzamosan 2-3 nem működő kapcsolatod?

Az, hogy egyre kevesebb a házasság és egyre több a szingli, inkább arra utal, hogy egyre nehezebb egyáltalán párkapcsolatot kialakítani.

Mondjuk a valóságban egyre több a házasság és a válási arány évről évre változó.

De, ahogy érzed.

A felvetés igazságtartalmára reagálva, kapcsolatok köttetetnek és bomlanak, mert az emberek sok esetben nem ismerik magukat se, nem hogy a másikat, így pedig nem lehet jól választani. Emellett az ego nagyon megerősödött, felértékelődött. Ez mondjuk nem feltétlen baj szerintem, de nagyban akadályozza a kompromisszumokra épülő kapcsolatok működését. Márpedig a monogám kapcsolat ilyen. Kompromisszumok, kötöttségek, kotelességek.

Aztán ott van a változás. Változik az élethelyzet, a célok, a személyiség és ez nem feltétlen történik egy irányba. Így a két fél már képtelen együttműködni.

Mindezeken felül, a többség képes önfenntartóvá válni, így már az anyagiak se akkora összetartó erő.

Tulajdonképp, a lehetőségek olyan tárháza van, ami kényelmesebbé teszi az egyedüli életet. Ezért dobbantanak sokkal könnyebben az emberek.

Az emberek már nem olyan kompromisszumképesek, mint régen voltak, de őszintén, hacsak nem családalapítás a cél, minek is legyél az? Ma már nem kell azt érezned, hogy muszáj párkapcsolatban élned, különben biztos valami baj van veled. Ha te egyedül érzed jobban magad, alkalmi partnerekkel/rövidebb kapcsolatokkal, akkor élj úgy, semmi akadálya.

Nekem volt már jópár kapcsolatom, de egyikben sem voltam boldogabb, mint egyedül. Szingliként nem kell semmin idegeskednem, nem egy másik embertől függ a hangulatom, érzelmi világom, nem kell idegeskednem, hogy megcsalnak, nem kell megfelelési kényszerrel küzdenem (vajon csinosabb / okosabb vagyok / jobban főzök mint az előző női?). Nem kell senkinek a hülyeségeit, idegesítő szokásait elviselnem, nem kell máshoz alkalmazkodnom.

A környezetemben sem tudnék mondani egy olyan kapcsolatot sem, ahol minden rózsás lenne. Inkább csak anyagi okokból vannak együtt, vagy a gyerekek miatt. Majd ha találok olyat, akivel boldogabb vagyok, mint egyedül, akkor hajlandó leszek újra párkapcsolatban lenni.

#6

Persze, tiniként is mindenki arról ábrándozik, hogy boldogan él valakivel míg meg nem halnak, csak az élet nem ilyen. Egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, unalmas lesz a szex, megtetszik az új kolléga(nő), én alapvetően nem hiszek abban, hogy létezik 20-30-40 éves monogám kapcsolat, talán egy a millióból. Már az is csoda manapság, ha pár éven belül nem csalnak meg.