Anyukák, milyen mértékű anyagi támogatást vártok el a gyermeketeknek, a nevelőapjától?

Ez családja válogatja. Érzelmi vagy anyagi támogatásra gondolsz?

Tőlem azt várja el a feleségem, hogy 100%-ban tartsam el a gyerekeit, amit nagyjából meg is teszek (sajnos morogva / feszültségekkel). Én etetem, öltöztetem stb. a gyerekeit.

Érzelmileg csak annyi az elvárás, hogy ne legyenek viták. Normális vagyok a gyerekeivel, de nem lettem az apjuk. Valahogy ellavírozunk.

Én semennyit nem várnék el, magamnak sem ha már itt tartunk.

Azt persze elvárom, hogy dolgozzon, illetve, hogy fizesse a közös költségekből a ráeső részt.

Én éppen ezért a külön kasszát fogom szorgalmazni ha odajutunk majd (jelenleg nincs kapcsolatom a válásom óta).

Ha lesz akkor lakhatás,bútorok, autó, rezsi,illetve ugye a tisztító és tisztálkodási szerek azok amibe elvárom, hogy beleadja a saját részét. Az éltelt megegyezés szerint mert az nem fair ha az ételnek is a felét fizeti, mivel mi ketten eszünk, ő pedig egyedül. Nekem úgy is jó ha együtt eszünk és többet adok kosztpénzbe, de úgy is ha ő is és mi is külön álljuk magunknak az ételt.

A gyerekkel kapcsolatban pedig mindent teljes egészében én állok, az ételét, a ruháit, a játékait, az óvodába járását, később majd a külön óráit, a tanszereit és minden egyebet.

Illetve még azt várom el, hogy születésnapján, névnapján, karácsonykor ajándokozza meg a gyereket. Nem drága ajándékokra gondolok, csak hogy érezze a kicsi, hogy fontosak ezek az alkalmak. És természetesen a párom is két ajándékot kapna tőlünk szülinapra, névnapra,karácsonyra,mert amúgy is arra tanítom a gyerekem, hogy az ajándékozás fontos.

Érzelmileg pedig nyílván, hogy ne bántsa meg a gyerekem, ne beszéljen vele durván, ne éreztesse vele, hogy ő csak egy kolonc. Sajátjaként szeretni nem kell. Nyílván oda-vissza működik a gyereknek is megtanítom, hogy tisztelje a felnőtteket, ne legyen bunkó, tiszteletlen a párommal, ne éreztesse vele, hogy ő csak egy kívülálló, kerülje a "nem vagy az apám" mondatot.

3-as voltam: szülinapot, karácsonyt együtt ünnepeljük nyilván, de egymás gyerekeinek külön ajándékot sem veszünk.

4-es: alapból rendben van szerintem ahogy elgondoltad, de forintra nem fogod tudni kiszámolni együttélés során, pláne a kajapénzt. Ti ketten esztek, a jövendőbelid egyedül. Ő kb amennyit egy nő meg egy ovis. Sőt többet.

Én magam jól keresek, vannak megtakarításáaim, így önállóan is tudok gondoskodni a lányomról. Ráadásul ő sokat örökölt az édesapja halála után, és habár a nagy részéhez nagykorúságáig, még három évig nem fér hozzá, addig is (magyar szemmel nézve kifejezetten magas) havi járadékot kap, igazából az én anyagi támogatásomra sem lenne szüksége.

Támogatásra egyáltalán nem szorulunk, de párkapcsolatra sem vagyok nyitott. Viszont férfiakkal beszélgetve szemet szúrt, hogy milyen sokan feleslegesnek ítélik az általam a saját gyerekemre költött pénzt. Na az ilyen emberektől mentsen meg az ég, aki oktatásra, egészségügyre, kultúrára, minőségi étkezésre, közös élményekre sajnálná a pénzt - különösen, amit nem is ő keresett meg.

Kérdező, csak azt nem veszed számításba, hogy attól, hogy tellene valamire egy férfinek, még nem biztos, hogy egy kvázi idegen gyerekre akarja költeni a pénzét.

Csak azért mert velem van, még nem biztos, hogy zsebből ki akarja fizetni a tandíját egy olyan gyereknek, akihez semmi köze. Sok anya azzal rontja el, hogy rögtön le akarja húzni a bőrt az új párjáról a gyerekének.

Egyébként

- A nyaralást előre megbeszélnénk, hogy hová szeretnénk menni és félre tennék rá kettőnknek. A párom fizetné a saját jegyét, szállását, programjait, én pedig kettőnkét.

- Nem szültem volna gyereket ha nem tudnám megoldani a taníttatását. És ha egyedül lennék akkor is nekem kéne megoldani. Megmondom őszintén, én sem fizetném ki a párom gyerekének 6 évre a tandíjat. Így hát én sem várom el.

-Ha nekem egyáltalán nem tellik rá, akkor persze, menjen egyedül. Ha külön koszton vagyunk amúgy is lehet hogy ő mindennap étterembe eszik vagy rendel, én meg főzni fogok gyakrabban. Alkalomra, pl.évforuló, valantin nap vagy ha csak megbeszéljük hogy megszökünk egy "randira" természetesen tennék félre pénz.

- Ugyan miért venne új autót az én gyerekem diplomaosztójára?? A legtöbb szülő a saját gyerekének vesz új autót, ez teljesen illreális elvárás.

- Ha új autó kell akkor választunk egyet ami megfelel mindkettőnknek, és együtt fizetjük a lízing részleteit.

Egyébként sem életszerű, hogy egy új új autókat diplomaosztókra adó, BMW M-5tel rohangáló, kvázi milliomos pasi egy olyan egyszerű, elvált anyukát vegyen el, mint én, úgyhogy emiatt nem kell aggódnod.

-

8-as válaszoló vagyok, bár nem tőlem kérdezted, mivel én is a külön kassza híve vagyok, válaszolnék. Alapvetően nagyon valószínűtlennek tartom, hogy ötven körül, a menopauza alatt egy nálam lényegesen jobb anyagi helyzetben lévő férfival kerülnék kapcsolatba, így az általad felvetett kérdések mérsékelten relevánsak, megpróbáltam egy fordított helyzetre vetíteni.

- Nekem és a gyerekemnek telik Balira, étteremre - ha lenne egy partnerem, akit szeretünk és becsülünk, örömmel meghívnánk.

- Tandíjra a lányom születése óta raktunk félre, az összeg fedezi egy jobb nyugati egyetem teljes költségét.

- Kocsit mindenki vesz magának, olyat, amilyenre igénye és lehetősége van. Ha a partnerem nem engedhet meg magának egy autót, de szüksége lenne rá, szívesen segítenék benne észszerű keretek közt.

- A partnerem, ha akar, vehet a lányomnak kocsit és fizetheti a tandíját, de teljességgel szükségtelen. Nyilván ha meglepné egy felújított BMW Isettával, az egy végtelenül kedves gesztus lenne, de a gesztusérték miatt, nem anyagi szempontból.