Ki szerint tartozik hozzá a párkapcsolatokhoz ez?

Kinek mi. Meg ugye mennyi ideje vagytok együtt. Én elkísérem a férjemet az ország másik felére is, ha kell valamiért. De ő is elkísérne engem. Nálunk így a normális.

De olyan is volt, hogy egy barátomat kísértem el, mert nem volt aki vele menjen. Én törődöm a szeretteimmel, nálam így a normális.

Teljes mértékben egyéni preferencia kérdése. Van, aki szeretné ha a párja elkísérje, van aki nem. Elvárni szerintem semmit nem szabad, de megkérni meg lehet. Viszont szerintem az nem jó érv, hogy azért nem akarja megtenni a férjed, mert ő sem kérne meg rá téged. Attól hogy mások a preferenciáitok még figyelembe lehet venni a másikét.

Mi nem nagyon kísérgetjük a másikat. A férjem amolyan 'mindent magamnak intézek' fajta én meg kifejezetten az orvosi látogatást (vagy bármi olyan helyzetet, ahol előre nem látható késések, csúszások lehetnek) bírom rosszabbul ha tudom, hogy valaki kint unatkozik a kocsiban mit sem sejtve a csúszás hosszáról. Szóval azért ilyen párok is vannak, és egyáltalán nem gondolnám, hogy emiatt ne törődnénk egymással.

Persze hogy hozzá, ez csak természetes.

24F

Alap dolog hogy megyek a párommal, kérnie se kell.

33F

Amikor a gyk-n tudod meg mennyire is borzalmas volt a kapcsolatod, ugyancsak arra mentem hogy alapnak kell lennie” mert az én fejemben úgy játszódott le hogy én megvárnám/elkísérném.. bezzeg exem 6 év alatt nem kísérgetett, max látogatóként bejött, (bár ott sem volt a legfigyelmesebb… )

teljesen mindegy hogy 2 hétig bent fogtak, vagy műtöttek.. mindent egyedül intéztem/szülők/szomszéddal/haverommal… :/

Szerintem igazából nem is érdekelte mi is van velem, majd lesz valami” alapon….

Aztán itt van a jelenlegi párom, neki alap hogy elkísér kérdés/kérés nélkül, ha miatta kellett mennem (majdnem eltört a lábujjam, akkor is jött hogy ő vállalja a felelősséget)

1. Exem 31 volt…

A mostani meg 20…

Szóval ha most nem alap neki” szerintem később sem lesz…

Ez tök alapvető kéne, hogy legyen.

Egy párkapcsolat nem csak abból áll, hogy rendszeresen d*gunk, meg netán ha minden oké, akkor közösen jól érezzük magunkat. Egy párkapcsolat szerves része egymás támogatása. Amikor már valaki ezt is patikamérlegre teszi, és érzéketlenül elküld a francba, hogy rá aztán ebben ne számíts, az már rég nem kapcsolat. A helyedben többszörösen átgondolnám, hogy tányleg ilyen társat (?) akarok-e? Mi az, hogy neked többször van ilyen problémád?? Ez nem érv. Ha a barátnőm egyszer kérné, akkor egyszer tenném meg. Ha kétszer, akkor kétszer. Ha negyvenhatszor, akkor negyvenhatszor. Attól pedig, hogy nekem valamire nincs szükségem, még képes vagyok felfogni, hogy a másiknak bizony szüksége lehet rá. Az meg alapvető, hogy amikor szükségünk van egymásra, akkor ott vagyunk egymás mellett. Ki más legyen, ha épp nem a szerelmünk??