Valóban ekkora hányadék ember lennék?

Férjemmel 9 éve vagyunk együtt. Első 2 évben megcsaltam vagy 4 emberrel, egyik a lakótársunk volt. Neki mentem kássel. Aztán felakasztottam magam, meg mindig baszogattam midenféle hülyeséggel, hogy pl. soha nemszeretett. És már az elejétől kezdve folyton baszogattam. Folyton ittam és nagy mennyiségű nyugtatókat vettem be. 500 km-t jött hozzám, hogy velem legyen mikor először bekerültem zártra. Ekkor költöztünk össze

Szóval ezután meg 2 évig ő kezdett el fizikailag bántani (karszorítás, elég durván kitekerte a kezem.) Megalázott nagyon csúnyán 20 ember előtt, de voltak apróbb bántások mások előtt is. Igazából már nagyon régóta szenvedek a függőség abbahagyásával, és nagyon úgy néz ki, hogy most célba fogok érni. Már 1 éve nem iszom, 4 hónapja a nyugtatót is elhagytam. Egyszerűen soha nem jött még fel ennyire bennem az a csúnya megalázás a 20 ember előtt.

Szóval most azt érzem, hogy talán jobb lenne, ha soha többé nem lenne kapcsolatom és fontolgatom is a válást (tudom nevetséges). Szerintem én alkalmatlan vagyok egy kapcsolatra.

Pszichológusom szerint én túl sok traumát szenvedtem el és nem vagyok rossz ember csak így alakult. De nagyon azt érzem, hogy egy okádék ember vagyok. Mikor a 20 ember előtt alázott, akkor emlékszem, hogy a poszttraumás stresszem miatt engem okolt, hogy valójában én baszogattam a sulis társaim meg a családom, és tökre azt érzem, hogy igaza volt.

Lehet nevetséges, de tökre azt érzem, hogy nekem soha többé nincs szükségem kapcsolatra. Igazából közös cégünk van, szóval nem tűnhetek el egyszer csak az életéből.

Egyébként ő azt mondta, hogy nagyon jó most a kapcsolatunk mióta leraktam a függőségeket és úgy szeret mint az elején, csak most jobban, mert mindennap lát engem.