Működött a kapcsolat hosszú távon hasonló helyzetben?

Működhet. Vannak olyanok, akik életük aktív részét így élték le, és csak nyugdíjas korban költöztek össze.

"Csak" el kell fogadni a helyzetet, és az ebből eredő történésekért nem kell a másikat hibáztatni.

Ezt neked kellene érezni (te ismered magatokat).

Szerintem ez az adott emberek személyiségétől függ.

Vannak olyan párok ahol mindketten a végtelenségig képesek egymás mellett kitartani, bírják a távkapcsolatot.

Viszont olyan párok is vannak ahol az egyik fél bírná bármeddig, csak a másik nem. Meg olyan is van ahol egyiknek sem megy a távkapcsolat.

Arról meg nem is beszélve, hogy egyetemi környezetben az évek során sok új emberrel lehet megismerkedni, és ha egy kicsit is "labilisabb" ilyen szempontból az egyik fél, már borulhat a kapcsolat.

Rajtatok (és a személyiségeteken) múlik minden.

Kb. 1 hónappal azután, hogy összejöttem a párommal a covid miatt el kellett költözzön. Több mint másfél évig voltunk tavkapcsolatban, volt hogy havonta 1 napra találkoztunk. Azután összeköltöztünk, kb fél éve lakunk együtt. Egyikünk sem volt az a "minden nap videochaten alszunk el együtt" típus, egy kezemen meg tudom számolni hogy hányszor videochateltünk. Írtunk egymásnak ha volt valami, néha telefonáltunk. Aztán amikor találkoztunk, akkor egymásra fordítottuk az időt, elmentunk valahova vagy otthon filmeztunk. Amikor ő elment haverokkal sörözni, vagy én buliba, akkor se azon hisztiztünk hogy jaj miből hagy ki a másik, mielőtt elindultunk még írtunk, hogy mi újság, kb mikor érünk haza stb, aztán amikor hazáértünk, akkor is jeleztük a másiknak hogy minden oké, és elkoszontunk estére.

Viszont nem mindenkinek való a tavkapcsolat. Mi elég jól kezeltuk a helyzetet, barátok voltunk a kapcsolat előtt, tehát azért már ismertük egymást, nem teljesen új ember volt a másik számunkra.

Vagy képesek vagytok megbeszélni egymással a helyzetet, megegyezni szokásokban, beosztani előre mikor tudtok találkozni stb. vagy csak kinyírjátok egymást az idő alatt és vagy megcsalás vagy csúnya szakítás lesz a vége, az meg senkinek nem hiányzik. Úgyhogy ezt nektek kell megbeszélni, eldönteni hogy teljes szívvel akarjátok-e csinálni vagy inkább nem, és akkor még időben, emberi módon szakítotok.

Mi lassan 18 hónapja vagyunk távkapcsplatban és nem tudjuk,hogy ez így,ebben a formában meddig fog még tartani.

Párom jól bírja én nem.

Ha tudom előre,hogy ennyire nehéz lesz biztos,hogy nem kezdek bele.Kommunikálunk minden nap,mindent meg tudunk beszélni,őszintén.De a fizikai együttlét borzasztóan hiányzik,azt semmi se tudja pótolni.

Soha többé nem mennék bele még egyszer egy ilyen kapcsolatba.