Ha szülés utáni depresszióm van és így elválunk, lehetséges hogy megbánom?

Szerintem erre nehéz bármit is mondani konkrét probléma nélkül, illetve a gyerek kora sem mindegy.

Én pl. nehezen dolgoztam fel a szülésemet, már indítás előtt is sírtam, sírtam, amikor a férjem bevitt a kórházba, sírtam vajúdás közben és utána hetekig minden áldott nap. Szerintem a kislányunk 4 hónapos koráig mindennapos gondolatom volt, hogy elválok, pedig reálisan végig gondolva szegény férjem nem ezt érdemelte. Én a szituációból akartam elmenekülni és kilépni, de ahogy tovább gondoltam, rájöttem, hogy csak mégrosszabb lenne a helyzetem. Aztán ez a hormonfröccs lecsengett és mostmár jól vagyok. Most is nehéz sokszor, de már nem érzem azt, hogy baj lenne velem és menekülnék. A férjemet pedig a világ legjobb férjének tartom, amiért így kezelte ezt az elviselhetetlen, eddig számomra sem ismert énemet. Most őszintén ki lennék borulva, ha hirtelen felindulásból elváltam volna...

Mielőtt elhamarkodott döntést hoznál, menj el pszichológushoz és beszéljétek át a helyzetet.

Nem túl jó ötlet hormonoktól elborított fejjel ilyen nagy döntést hozni.

Én is el akartam válni, amikor az első gyerekünk született. Szerencsére csak gondolatban. Ennek lassan 19 éve és még együtt vagyunk. Jó nagy marhaság lett volna válni azért mert a hormonok megzavarták a fejemet.

Pszichológus, hogy te jöjj helyre, aztán ha tiszta fejjel is hasonlóan érzed magad, akkor válj el.

De neked mindenképpen fontos egy szakember, mert a picinek szüksége van rád. Úgyhogy látogass meg egy orvost minél előbb.