A férjem barátkozni akar az exemmel, én reagálom túl?

Nem ártana egy jó pszichológus vagy pszichiater, mert így pár év távlatából, állítólag boldog házasságban élve marhára nem kellene hogy érdekeljen a gyermekkori szerelmed.

Ha az én férjem akarna az exemmel barátkozni-pláne olyannal, akit ő eleve ismert is elottem- hát hajrá. A barátait nem én valogatom meg

Tehát már férjed is, összeházasodtatok, elköteleződtetek egymás mellett, közös jövőt terveztek.

Hát ez így nagyon kellemetlen.

Ui. a férjedről hirtelen az a mondás jutott eszembe, hogy "madarat tolláról, embert barátjáról". Akárhogy is nézzük, az a fiú lelkileg nagyon tönkre tett téged. Ill. a férjed akármilyen jó viszonyban volt vele, évekig biztosan nem tartották a kapcsolatot, ha 1-2 évig együtt volt már veled, mire egyáltalán kiderült, hogy ők ismerik egymást. Szóval érthetetlen számomra, hogy évekig nem is tartották egymással a kapcsolatot, közben megtudta a férjed, hogy ő az, aki téged lelkileg tönkre tett, majd ezek után fel akarja újítani vele a barátságot. Ez teljesen úgy néz ki, mintha a férjedet nemhogy nem érdekelné, hogy veled mit csinált ez a fiú, de egyenesen keresné azt a helyzetet, amivel téged megalázhat, kellemetlen helyzetbe hozhat.

Nagyon át kellene gondolnod, valóban lehet-e ill. érdemes-e ezzel az emberrel közös jövőt tervezni. Addig semmiképp se vállalj gyereket, amíg az érzéseid nem tisztulnak le.

A férjem és az exem régen jó barátok voltak - mi a probléma?

Hogyha a barátom egyik exe régi jóbarátnőm lenne, de a barátom nekiállna ezen hisztizni, akkor elég gyorsan elválnék vagy kidobnám.

Te is felnőhetnél a semmin való problémázás helyett, vagy keress egy pszichológust, aki segít rendbe a tenni a kissé hibás gondolkodásodat.

Én átérzem a helyzeted kérdező, nekem is van olyan exem, aki évekre padlóravágott és én is depressziós lettem, pszichológushoz jártam miatta, azt az énemet, aki előtte voltam, azóta sem sikerült visszaszereznem, annyira összetört a csávó. Pedig ez már bő 10 éve volt.

Ha lenne férjem/pasim és haverkodni akarna vele, én megmondanám neki, hogy vagy ő vagy én. Semmilyen formában nem akarom őt többé látni, hallani róla, főleg nem valamilyen módon az életemben vagy a közelemben tudni. Totál átérzem a helyzeted.

Inkább keress pszichológust, mert ebben az állapotban leélni egy életet nem túl biztató.

A férjed nem a tulajdonod, azt csinál, amit akar.

Nagyon sok előremozizás, gondolattorzítás van a fejedben. Kognitív terapeutát, sématerapeutát ajánlok.

Itt többen hivatkoznak arra, hogy nem szólhat bele a feleség abba, hogy a férje kivel barátkozik, hisz nem a tulajdona, hanem önálló felnőtt személyiség.

Oké, oké, ez szépen hangzik, de normális dolog, hogy a férjet a barátkozásban a legkevésbé sem zavarja, hogy ez a férfi valaha sokat ártott a feleségének és lelkileg tönkre tette őt?

"Azért azt lefogadom, hogy akik itt pszichológust meg felnövést javasolgatnak, azok sosem voltak ilyen helyzetben. Igaz? Így könnyű dumálni meg kioktatni a másikat."

Vagy de, csak értelmes, felnőtt emberek, akik anno kezelték és kezeltették a problémát. Egy párkapcsolat kettőn múlik, a bantalamazason kívül minden mindkettőn.