Miért nem nyitott valaki a problémák megbeszélésére?

Az ilyennek mindegy h a másik szakít e vagy magától megbékél.

Amolyan igenemberek.

Nem küzdenek a kapcsolatért, higxj amit akarsz elven vannak, kivárják a végét mit döntesz magadtól abban nem akarnak befolyásolni.

Talán titkon azt várják hogy te szakíts, mert gyávák kimondani.

2 érdektelen az ilyen. Nem érdekli annyira a dolog/a kapcsolat vagy te, mint téged.

Amikor én voltam ilyenben annyira örültem volna ha nekem ezt megírják mrgmondja vki.

Amikor velem csinálták ezt ha bajom volt mégcsak nem is védekezett nem mentegetőzött, csak kivárt mindig és hagyott nekem időt hogy kidühöngjem magam aztán vagy vele vagyok megbékélek magamtol vagy nem.

Én hülye meg azt hittem hogy ő ilyen "szelíd"tipus, nem veszekedős, mint pl ha valakinek nekimész vannak olyanok akik nem állnak bele nem támadnak vissza, semmi reakció aztán lenxugszol. Én hülye azt hittem ő csak azért ilyen mert nyugodt higgadt én meg nem.

Eljátszottuk ezt párszor hogy én saját magamtol békéltem csak meg mindig, es folytattuk, aztán megint persze kiakadtam valamin, utólag esett csak le hogy ő simán szakítást provokált, csak azért hogy magamtol akarjak kilépni. És pont ezért nem támadott vissza nem védekezett hátha végre elhúzok mint a vadlibák.

Az, hogy valaki beletörődik abba, hogy a másik otthagyja, sok különböző okból adódhat. Ezek közé tartozhat, hogy az illető túlzottan fél a konfliktusoktól, és inkább elkerüli őket, még akkor is, ha az a kapcsolatának rovására megy. Vagy éppen úgy érzi, hogy képtelen változtatni a kapcsolat dinamikáján, és nem látja lehetőségét a javításra. Esetleg úgy érzi, hogy a másik fél nem képes vagy nem hajlandó megoldani a közös problémáikat, és így ő sem tud mit tenni a helyzet javítása érdekében.

Az sem kizárt, hogy az illető nem szereti eléggé a másik fél, és ezért nem szán erőfeszítéseket a kapcsolat megmentésére. Vagy éppen úgy érzi, hogy a másik fél nem szereti eléggé őt, és ezért nincs értelme tovább küzdeni azért, hogy a kapcsolatuk fennmaradjon.

Fontos megérteni, hogy minden embernek saját okai vannak arra, hogy miért dönt úgy, ahogy. Ha valaki beletörődik abba, hogy a másik otthagyja, akkor érdemes meghallgatni az érveit, és megérteni az okokat, mielőtt ítélkezni kezdünk. Talán az illetőnek valóban igaza van abban, hogy a kapcsolatuk már nem működik, és jobb lesz, ha szétmennek. Vagy talán csak fél a konfliktusoktól, és segítségre van szüksége ahhoz, hogy megtanuljon hatékonyan kommunikálni a másik féllel. Mindenesetre a megértés és az elfogadás mindig segítőkész és konstruktív megközelítés.

3-as vagyok,

Amikor még csak randizgattunk minden felhőtlen volt. Jófej volt, kedves, nyitott...minden tulajdonság amit szerettem volna, hogy a páromnak meglegyen. Összejöttünk és lassacskán kezdett előjönni az "igazibb" énje. Kiderüld, hogy nem is annyira nyitott és képes minden apróság miatt hisztizni. A jófejségggel is kezdett alabbhagyni. Egy rakat veszekedés után kezdtem úgy érezni, hogy talán még meg is könnyebbülnék ha azt mondaná, hogy szakítani akar.

Az egyetlen ok amiért még nem szakítottam én vele az, hogy látom rajta, hogy igyekszik a kedvemben járni.

Na de miért annyira jó a konfliktus? Már unom, hogy mindig a fejemhez vágják, hogy "kűzdenem" kell a kapcsolatért? Minek?...egy újabb veszekedéssel tele napért mert csak kétszer mondtam, hogy szeretem és nem háromszor? Vagy azért kűzdjek, hogy megint engedélyt kérhessek, hogy nélküle elmehessek valahova?

Ha minden nap akad valamilyen ok a konfliktusra akkor nem csoda, hogy az egyik fél ráun és passzív lesz.