A barátnőm szakított velem nemrég, szeretném megérteni őt. Mi lehetett a gond?

Üdv mindenkinek! Én (18f) és a barátnőm (19l) már több mint egy éve együtt voltunk. Mi voltunk egymás első komoly kapcsolata. Nagyon közel álltunk egymáshoz, és igazán szerettük egymást. A családja is nagyon kedvelt engem, még most is barátok vagyunk a húgával és az öccsével. Segítek a lánytestvérének fizikából, mert ő most lesz a 8. osztályban. Ő az egyetemen tanul, én pedig még mindig a középiskolában vagyok. De működött, mindent meg tudtunk beszélni. Rendszeresen találkoztunk, terveink voltak a jövőre nézve, jó szexuális életünk volt, minden rendben volt. Még Bécsbe is elutaztunk télen. Kézzel írt leveleket küldtünk egymásnak, én verseket írtam neki, stb. Ez egy jó, szenvedélyes szerelem volt. Azonban az élet nehéz időszakot hozott mindkettőnknek, különösen január óta. Az egyetemen rengeteg a teendője, és folyamatosan fogyatékkal élő gyermekekkel kell foglalkoznia. Nehézségei voltak a közösségbe való beilleszkedéssel, és összeveszett régi barátnőivel a középiskolából.

Májusban kért egy szünetet. Tiszteletben tartottam ezt, de nem tudtam, mi lehet a probléma, és ő sem tudta. Csak annyit mondott, hogy bizonytalanná vált a kapcsolatunkkal kapcsolatban. A következő másfél hónap nagyon zavaró volt számomra, de úgy gondolom, jól kezeltem a helyzetet.

Ugorjunk június 27-ére, ekkor szakított velem. Még mindig nem tudta igazán megfogalmazni, mi a probléma, csak annyit mondott, hogy hideggé vált, és az érzései elhalványultak. És nem akarta megjavítani a helyzetet, mert hideggé vált. De még mindig úgy gondolja, hogy jó ember vagyok, és biztosan boldog volt velem, csak valami hirtelen megváltozott benne. De akkor miért nem próbálta meg megjavítani? Végül is ezen a szüneten alig találkoztunk, és ezeken a találkozókon nagyon ingatag volt a hangulata.

Mondhatjuk, hogy ez nem egy másik srác miatt volt, egyszer beszéltem az apjával, eléggé jól ismerem, és tudom, hogy az egyetemi élet ahol ő van milyen. Ezt kizárhatjuk.

Megviselt ez, de azt hiszem, most jó úton haladok egy hónapos elvonulás után. De nem érzem, hogy ez lenne a lezárás. Tele vagyok kérdésekkel, bár a lelkiismeretem tiszta, még mindig szeretem őt, és remélem, hogy visszajön hozzám, és szeretném megérteni őt. Egyszerűen nem értem. Egy évig boldog volt velem, és hirtelen ennyire elhalványultak az érzelmei, hogy még a problémát sem akarja megoldani, ami pedig nem is ismert. Beszéltem a szüleivel, sokat gondolkodtam, és kíváncsi vagyok a véleményetekre. Úgy gondolom, a probléma az lehet, hogy még nagyon éretlen, és életében válságos időszakot él át. Talán túl sok a terhe, és valóban önmagát keresi. Valami megváltozott benne, és azt hiszem, a könnyebb utat választotta. Az nem az az ember, akit megismertem.

Nem tartom a kapcsolatot vele, de elkezdtem nyitni a testvérei felé. Szeretném a barátságot fenn tartani velük, amennyire csak lehet, és továbbra is segíteni a nővére fizikából. A család még mindig nagyon szeret engem. De végül biztos vagyok benne, hogy újra találkozunk majd.

A kérdésem az, mit gondoltok erről? Mi lehetett a probléma? Ha szükségetek van további háttérinformációra, nyugodtan kérdezzetek. És mik az esélyek, hogy visszajön hozzám?