Miért nem tudom elviselni?

A párom nagyon sokat dolgozik. Tudom az első gondolatom, hogy örüljek, hogy sok pénz lesz stb.

Két munkahelye van és este ér haza. Mikor az egyik munkahelyén szabadságon volt, akkor a másik helyen volt egész nap estélig. Ebből volt sorozatos veszekedés, végül egy órával hamarabb járt haza kis ideig. Most hogy itt a másik munka is már megint később jár haza. Hétvégék fogjuk rá mieink, de akkor is van futkosas mert azért mindig valamit elkell intézni munkával kapcsolatban.

Igyekeztem megértő lenni, de nekem így nagyon magányos ez a kapcsolat, hogy csak este látom. Mindíg ki van magyarázva hogy neki kell a pénz, velem tervezi az életét, majd milyen jó lesz élvezni a sok pénzt. Nekem meg nem ez az elsődleges. Én is dolgozom, en is teszek azert hogy az evek soran jobb fizum legyen.

Akárhányszor veszekedunk, igeri, ugy tesz mint aki megérti hogy nekem fontos a harmónia, de a vége mindíg aztán az lesz hogy de neki dolgoznia kell. Józan ésszel felfogom, hogy van mit csinálni a délutáni munkahelyén, de már nagyon kikészít ez az állapot. Mostmár a hétvégék is kérdőjelek, mert lesznek tanulmányaim. Én mindent fogadjak el, értsek meg, nagyon kényes helyzetekben is vele maradtam már, de tényleg nem tudok mit kezdeni a pénzközpontú nézeteivel.

Mindketten a harmincas éveikben lépünk hamarosan, meggondolandó ezt mennyire érdemes húzni. Ő mindíg azt válaszolja hogy ő velem akar maradni, de értsem meg hogy kell a sok pénz. Mikor elmondom hogy sajnálom nekem ez ennyit nem ér és megértem hogy ő magas eletszinvonalat szeretne,de sajnos ez túl nagy különbözőség közöttünk, amit nem bír már el a kapcsolatunk, akkor ígért fűt fát én meg elhiszem. Aztán jönnek az új helyzetek hogy most ezért azért muszáj többet dolgoznia.