Hogy tudnak még a legjobban működő párkapcsolatok is megromlani?

Szokták mondani, hogy a kapcsolat olyan mint egy növény. Ápolni és gondozni kell, hogy életben maradjon. Nagyon sok pár elköveti azt a hibát, hogy amikor látszólag tökéletes a kapcsolat akkor beletörődnek és abbahagyják a “küzdést” a másikért. És ez hosszútávon ahhoz vezet, hogy elfárad a kapcsolat, a megszokások tartják össze a feleket és egy langyos vízhez hasonlítható az egész viszony. Ez főleg azoknál gyakori, akik fiatalon (16-17-18) évesen jöttek össze és hosszútávon együtt maradtak.

Így szerintem nem is az a jó szó, hogy “elromlik”, hanem kifárad. És ha kifárad akkor vagy újraélesztitek a tüzet, vagy lezárjátok és kerestek újat, ahol újra ott lesz a tűz.

Hát igen, a tapasztalat fontos lehet. De ha egy kapcsolatot folyton élesztgetni kell, az azért eléggé fárasztó. A kezdetek mindig arról szólnak, hogy az egyik lenyűgözi a másikat, hogy felkeltse a figyelmét. Ez egyszer-egyszer elmegy, de ha rendszeresen el kell játszani, ott azért baj van. Egy kapcsolatnak el kell jutni arra a szintre, hogy a pár szeretetből törődik a másikkal, amikor már kis energiával is fent lehet tartani a kapcsolatot. Ha állandóan a kezdeti nagy energiát kell bevetni, akkor ennyi erővel mindig lehetne másik párt találni, amikor tetszik. Van, aki ezt csinálja és így elkerüli a későbbi szükségszerű veszekedéseket. Mintha minden nap másik kocsiba ülne, új kocsiba. Még a tankolásra se lenne gondja. A kapcsolat mindig a törődésről, gondoskodásról, szeretetről szól, nem pedig arról, hogy folyamatosan udvarolni kell.

Egyébként ha embereket összezárnak, akkor természetes módon megutálják egymást. Ez nagyon durva szintig fajulhat, szóval amikor ketten összejönnek, akkor azért hagyni kell lélegezni a másikat, kell, hogy legyen szabad élettere, ahol pihenhet, megnyugodhat. Amikor nem kell arra válaszolni, hogy merre jártál, nem kell mindenről beszámolni. Amikor nem kell a másik véleményét hallgatni, csak az van, amit akar. Ha ez nincs, akkor jön a semmi közöd hozzá. Mert a beszámolás még rendben lenne, de nem kellene semmit véleményezni.

Úgy romlik meg hogy az évek alatt karcolodik

Mindig a békesség kedvéért egyik fél hallhat tűr aztán egyszer elég lessz kijón a pohárból az a bizonyos utolsó csepp.

Mikor valamelyik fél csak egy jó megszokott eszköznek nézi a másikat.

(Tudom hol van a garbot kiveszem a kabátom mert annak ott a helye KB. Így.)

Kommunikáció hiánya. Nem beszélik meg rendesen a konfliktusokat, igényeket akár a szexről sem beszélnek nyíltan.

Lehet, hogy szerelmesek voltak, de egy jól működő kapcsolathoz hosszútávon több is kell a szerelemnél, pl. közös célok, ezen túl nem ért minél több közös kapcsolódási pont: azonos értékrend, ízlés, érdeklődési kör, hobbi.

8. Az emberek az önmaguk kreálta álomvilágba és személybe szerelmesek. Amikor a realitás és az álomvilág kezd távolodni, na akkor kezdődnek a gondok!

Egy csomó mindent nem lehet megbeszélni a természetüknél fogva. Szex? Én ezt szeretném, ennyiszer, ő nem. Most akkor mi van? Az egyik fél enged, a másik szenved... és még csak a szexnél tartunk. Egy átlag embernek élete során nincs annyi lehetősége partnereket próbálgatni, hogy biztosan megtalálja a tutit!