Tudnátok segíteni nekem ebben ?

20 éves lány vagyok, közel 3 éve kapcsolatban, de jónéhány hónapja válságba került a kapcsolatunk. Távkapcsolatba kerültünk, mivel ő külföldön vállalt munkát, ez ellen nagyon harcoltam az elején, de végül ezidő alatt kialakítottam a magam életet és megtanultam konkrétan nélküle élni, hiányérzetet is aligha érzek. Azt elmondhatom, hogy szeretem, sőt összecsiszolódtunk, egy családként is jól működnénk együtt, de már nem vagyok szerelmes és ami szintén buktatót jelent, hogy nem kívánom vele a sexet. Mindezek ellenére, a sírás kerülget, ha bele gondolok, hogy talán a végét járja az egész. Az biztos, hogy az egyedülléttől nem félek, talán belekényelmesedtem a kapcsolatba ? Vagy ez csak egy próbatétel ? Kétségbe vagyok esve és fogalmam sincs mire utalhatnak ezek a dolgok. Képes lennék dolgozni ezért a kapcsolatért, hogy működjön. Előre is köszönöm a válaszokat.