Kinek van igaza?

Fél éve vagyunk együtt a barátnőmmel.

Elég kevés vitánk van, de ami van, azt sokszor úgy érzem, hogy egyszerűen "nem látom jönni" és próbálnék önkritikus lenni, de tényleg nem értem a szemszögét.

Gyakorlati példa:

Mostanában sok a munkája, túlórák, plusz feladatok, szervezések, elkezdett edzeni is és konstans fáradt. Egyik este erről panaszkodott, majd én azt mondtam neki a közelgő szülinapomra való tekintettel, hogy megértem és sajnálom, hogy fáradt, ha bármiben tudok segíteni, akkor mondja. És nem tudom mit tervezett szülinapomra (ha tervezett bármit - márpedig tudom, hogy tervez), de ne vállalja túl magát, így is fáradt.

Erre totál nekem esett, hogy majd ő tudja, hogy mit tud vállalni, én ne mondjam meg neki. Ezután egy óra mosolyszünet volt, utána mentem amikor láttam, hogy kicsit lenyugodott, hogy most mégis mi rosszat mondtam?

Kifejtette, hogy utálja amikor ilyen vagyok, hogy elmondja, hogy mi a gondja, én pedig - az ő látásmódja szerint - magamra fordítom a fókuszt és nem az ő bajával foglalkozom...én meg pont úgy látom, hogy az ő bajával foglalkoztam. Azon nem tudok segíteni, hogy kevesebb melója legyen, max azon, hogy a háztartásban intézzem a dolgokat itthon illetve, hogy miattam ne törje magát a szülinapom miatt.

Akkor ezen megint kiakadt, hogy a szülinapom az egyetlen egy dolog amit vár hetek óta én meg tönkreteszem a picsogásommal.

Egyszerűen nem tudom hova tenni a dolgokat és nem tudom megakadályozni, hogy ilyenek történjenek, mert szerintem ezeken nem kéne kiakadnia.