Szerintetek egy abortuszt át tud vészelni a kapcsolatunk?

Szia, nem is tudom, hirtelen mit írjak erre.

Mikor nálunk 3 hónap járás (és 5 év ismerettség után) becsúszott a baba, én is elgondolkodtam, átgondoltam a lehetőségeimet. Arra jutottam, hogy a szüleim (ahogy ezek szerint neked is), mindig ott lesznek, mindig befogadnak. Ezért megtartottam a babát, szerintem én megbántam volna, ha nem. Párom izgatott volt, sírja újságolta el a jóhírt, készült a családalapításra. Kisbaba mellett mégis rommá csalt, szóval anyukámékhoz költöztem. Ez a kis pöttöm egy éves kisifú tartja bennem a lelket. Baromira ciki egyébként, hogy csonka csaladban fog felnőni (ezt semmiképp sem akartam) és hogy most így kell élnie.

Arra szoktam gondolni, hogy hosszabb kapcsolatokban sem feltétlenül biztosítás egy gyerekvállalás, hiszen mennyi olyat olvasunk, hogy megváltoznak a dolgok egy pillanat alatt sajnos, az évekig/évtizedekig tartó kapcsolatban is.

Egyébként rengetegszer megkaptam már, hogy felcsináltattam magam, hogy megtartsam a pasit. Ezeket el kell engedni.

A fő kérdésre: ha a párod mindenképpen meg szeretné tartani, de te mégis elveteted, akkor azt a kapcsolatotok 99%, hogy nem éli túl.

Kifejtésre: nyilván nem mondhatom meg, hogy mit csinálj, de ha úgy veteted el a babát, hogy igazából szeretted volna megtartani, akkor azt mentálisan te is megszenveded. Bármit is döntesz, az visszafordíthatatlan lesz és neked együtt kell élned a következményeivel, szóval jól gondold át, mik azok a következmények, amiket életed végéig el tudnál viselni, és mik azok, amik végérvényesen tönkretennének.

Illetve nem mellékes, hány évesek vagytok. Ha 17-18 éves vagy most, a párod meg max pár évvel idősebb, akkor megint más a helyzet, mintha már vagy 22-23 éves te magad is. Előbbi esetben a saját jövőd is még kérdéses, utóbbi esetben azért jobb esélyeid vannak, ha megtatod a babát.

Én nem is azzal törődnék, hogy a kapcsolat átveszelné-e hanem, hogy te túl tudnál-e lépni azon, hogy abortuszod volt. Mert hiába nem gyilk*osság sok ember szerint amikor megtörténik nagyon sok nő másképp gondolja. Ráadásul nem biztos, hogy teherbe eshetsz mégegyszer, igaz a rizikó kicsi, de ott van.

Unokatestvérem úgy járt, igaz neki el kellett vetettni, mert rájöttek, hogy betegen születne. Barátnőm szintén nem esett már teherbe pedig később akartak gyermeket a párjával.

Ivott hónapokig, teljesen kikészült olyan bűntudata támadt.

Persze nem akarlak lebeszélni róla, a te tested, életed ne hogy félreérts.

Amúgy én szerintem hogyha te úgy gondolkodsz, hogy elhagyna a párod, egyedülálló anya lennél akkor a párod nem bizonyítja be neked, hogy komolyan gondolja veled. Másik barátnőm 2 év után lett állapotos 25 évesen és nem ment abortuszra, még mindig együtt vannak, tényleg szeretik egymást. Tudok olyan expárt, hogy együtt voltak vagy 7 évig, eljegyezte a nőt és nem lett esküvő pláne nem gyermek. Ne gondold azt, hogyha több ideig lesztek együtt, hogy garancia arra, hogy veled marad a párod. Nem így működik a dolog.

19 évesen estem teherbe. 6 hónap után. Mindig is akartam babát a párom sírt örömében mikor megtudta.

Én is nagyon féltem. Elsőre a szüleim ellenezték de megtartottam.

Sokszor mondták hogy nem jó ötlet aztán mikor már nem lehetett elvetetni nem szóltak semmit. Anyám az első pillanattól elküldte a férjem bejelentett munkára (akkor még feketén melózott). Alig kellett otthon bármit fizetni így szép kis összeget raktunk félre. Mindent megtudunk venni a picinek. A szüleim az utolsó trimesztertől megváltoztak hirtelen babaruhákat vettek (persze kikérték a véleményem),várták a picit. A születésétől fogva imádják.

6 hónapos volt mikor elkezdtünk extra gyedet kapni akkor elmertünk már költözni. Egy bankkártyánk van egy kasszán vagyunk bármit vehetek. Persze ha nagyobb a kiadás egyeztetünk egymással.

Mikor elköltöztünk mondták hogy bármikor visszamehetek ha úgy alakul támogatnak. A fiam 6 éves. Boldogok vagyunk.

Tudom hogy ijesztő de ne félj tőle! Ha szeretnéd a picit tartsd meg!

Neked és csak neked kell eldönteni, hogy készen állsz-e. Mert akkor innentől nincs saját életed, legalább három évig szimbiózisban létezel egy másik lénnyel. Engem megijesztett nagyon a tudat, amikor váratlanul teherbe estem. Úgy, hogy nekem már van egy gyerekem, tudtam, hogy mi várna rám. Párom - aki nem az első gyermekem apja - szintén támogatott. Nekünk végül nem maradt meg, a sors döntött - ez is benne van a pakliban kb. 10% eséllyel.

Én azt mondom, hogy ha amúgy 2-3 éven belül tervben volt, csak hamarabb jött a terhesség, akkor nincs miről beszélni, a terhesség nem villanykapcsoló, hogy akkor jön, amikor mi akarjuk. Ha azonban úgy érzed, hogy még nagyon nem állsz készen az anyaságra, akkor dönts aszerint.

"A páromat nagyon szeretem nem akarom elveszíteni őt"

Akkor itt az ideje és az alkalom, hogy megerősítsétek a kapcsolatokat. Akarja a gyereket, és veled akar maradni. Ne félj a jövőtől, és bízz benne, ha mind a ketten akarjátok, nagyon jó lesz!!