Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Beleszerettem egy srácba, ő az aki kell nekem, de 350 km-re lakik tőlem. Lehet így jövője a kapcsolatnak?
Sziasztok! 18/L vagyok és régebben tetszett egy srác(23), de volt barátnője, viszont szakítottak pár hónapja. Kb. 3 hete találkoztam ezzel a sráccal, sok időt kellett együtt töltenünk, sokszor kettesben...egyébként nagyon félénk, visszahúzódó, s ezért a haverjai feszültségoldás céljából el kezdtek vele iszogatni, ő feloldódott és el kezdett nyomulni, ami nem volt ellenemre, de gondoltam, hogy csak az alkohol miatt foglalkozik velem. Majd másnap kicsit visszafogottabban, félénkebben, de folytatta, s annyira édes volt, belé szerettem és úgy érzem ő is belém. Rengeteget volt úgy, hogy csak megölelt, percekig úgy voltunk, megcsókolt, s egy óráig abba sem hagytuk. Tényleg azt érzem, hogy ő olyan aki kell nekem, de az a baj, hogy kb 350 km-re lakik tőlem. 10 napot úgy töltöttünk el mint egy pár, de haza kellett mennie és most nagyon hiányzik. Csak telefonon vagy msn-en tudok vele beszélni, én suliba járok, ő dolgozik, így időnk sincs arra, hogy ennyit utazzunk.
Szerintetek mit csináljak? Próbáljam meg elfelejteni vagy legyen távkapcsolat? Nem volt még ilyen kapcsolatom, nem tudom elképzelni, hogy tud-e így ilyen távolságban működni...
válasza: válasza: válasza: válasza:utolsó, az előtted szóló vagyok, szerintem ez személyiség függvénye, meg annak a függvénye h mennyire működik a dolog. ha nagyon működik egy kapcsolat, és minden téren minden rendben van, szerintem csak a táv miatt nem szabad feladni...mert az emberben mindig ott lesz a mi lett volna ha érzés, plusz nagyon ritkán találunk olyat akivel tényleg minden jó.
néha énis szoktam sírni, de ahogy meglátom és találkozunk teljesen elmúlik minden rossz és elfelejtődik:)
válasza:A működőképesnek tűnő távkapcsolatok véleményem szerint azért működnek olyan jól, mert tulajdonképpen ez nem igazi párkapcsolat, ahol a mindennapos együttlétek alatt egy idő után felszínre buknak az esetleges problémák. Persze most az igazi távkapcsolatokról beszélek, ahol csak több hetente-havonta találkoznak a felek. Persze, hogy havonta arra a 2 napra mindenki igyekszik mindig a legjobb formáját hozni, erre írtam, hogy így nem is biztos, hogy kibukkan, hogy esetleg nem is vagytok egymáshoz valók vagy valójában olyan távol álltok egymástól a jövőről alkotott képetekben vagy személyiségben mint Makó Jeruzsálemtől. Másfelől mialatt ember a következő találkozásra való várakozás hetei alatt a másik után sóvárog, hajlamos túlidealizálni a másikat meg úgy az az egész románcot, hiszen egy ilyen kapcsolat a gyakori fizikai közelség-érintkezés hiányában nem is bontakozik ki igazán, nincs lehetőség megismerni a másikat minden dimenziójában..
De ki miben hisz, én személy szerint a távkapcsolatokban nem.
A mi távkapcsolatunk épp most jutott el a végéhez. Nem azért mert nem szeretjük egymást, de nagyon sok a számonkérés, hiányzik a másik közelsége és lehet, hogy azt mondod kibírod, de egyszer elég lesz... Mi több mint egy évig bírtuk de van egy pont amikor azt mondja az ember hogy hagyni kell a másikat boldogan élni egy másik személlyel akivel lehet egy igazi kapcsolata...
Ha van esély arra hogy valamelyikőtök a másik közelébe költözik, akkor hajrá, de egyébként szerintem hagyd...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!