Hogy van az, hogy régebben az emberek nem szerelemből házasodtak, mégis kevés a válás. Manapság szerelemből házasodnak össze (legtöbb esetben), mégis rengeteg a válás. Hogy lehet ez?

Ez egyszerű: A régi világban máshogy ment az udvarlás mint a maiban. Manapság sokkal egyszerűbb megszerezni magadnak valakit,mint mondjuk a 20. században. Ott valójában nem a pénz számított,hanem az, hogy az udvarló mennyire adta oda magát a házimunkában stb. És ott nem úgy ment ám, hogy elment egyet a legény kocsmázni aztán felkapott magának valami pipit és hazavitte majd összeházasodtak. Ott igen is kemény dolog volt magadnak nőt szerezni,és akkor meg is becsülték egymást. Mai világban arról szól az egész,hogy hazaviszem,futókaland vagy pedig ismerkedek vele,"beleszeretek" majd megunom és cserélem egy másikra. Ez pedig azt jelenti,hogy az emberek nem becsülik meg egymást eléggé. Röviden,tömören fogalmazva ez az én meglátásom.

16/F

Jaj emberek, ne romantizáljátok már túl!!!!!! Falat kaparom ettől az ideológiától, hogy régen milyen jó volt - mondják azok, akik nem is éltek még akkor...

Mielőtt elvakít benneteket a nosztalgikus köd, elmondom a száraz és romantikátlan tényeket: egyáltalán nem azért van ez, amit a Kérdező mond, mert régen minden házasságban annyira szerették és becsülték volna egymást (a mai ultraliberális dekadens fertőben meg persze mindenki csak partnert cserélni akar, kiüresedtek az értékek, fúj stb.)!

Az egyszerű ok az, hogy régen nem lehetett elválni, vagy ha igen, sokkal bonyolultabb volt, és sokkal nagyobb társadalmi megvetéssel járt, falun pedig még ha jogilag lehetett is szinte elképzelhetetlen volt.

Oké most biztos páran említitek a nagyszüleiteket stb. - de ma is vannak egymást szerető, tisztelő párok, ahogy régen is voltak. Ugyanez igaz az egymást nem szerető párokra is, csak ők régen kénytelenek voltak valahogy elviselni egymást, ma viszont elválhatnak.

A válasz írója 72%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 12:45

Amiről te írsz, az a kihívás, és valóban sokan összekeverik a szerelemmel.

Hiányzik a megbecsülés, hiányzik a tisztelet. Az emberek nem tudják, mi a szeretet. Az ego az első, és tulajdonképpen az egyetlen, ami számít. Elválok, mert nem vagyok boldog. Ha valaki ki akar tartani a párja mellett, leszólják a többiek. Az első problémánál már jönnek a "baráti" tanácsok, hogy hagyd el, szakíts, válj el.

De mindjárt megjelennek itt azok, akik azt fogják válaszolni, hogy régen nem volt divat válni. És volt idő, hogy nem is lehetett (csak nagyon ritkán), és hol élsz, a középkorban, hogy nem tetszik? És meddig kéne tűrni és szenvedni... Szóval mindjárt itt lesznek ők is.

Szerintem egyszerűen csak azért volt ez így, mert akkoriban az emberek tisztelték a szüleiket annyira, hogy megpróbálták elfogadni, hogy x-et y-nak szánják és csönd. Még nagymamámnak is ilyen volt az első házassága, pedig 80 éves, már az ő korában sem voltak olyan erősek ezek az elvek. Az apja megmondta kihez fog hozzámenni, és hozzá is kellett mennie, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy amikor az ominózus férfi másodszorra ment haza részegen és félemlítette meg a feleségét, akkor az apja személyesen ment el nagymamámért, pakolta össze a cuccait, és vitte haza, szintén kérdés nélkül!!

Több volt a kitartás az emberekben, illetve nagyon sok vallásos ember volt, ami ma már ritkább. Akkor még az emberbe nevelték, hogy amit Isten összekötött, azt ember szét nem választhatja, és komolyan is vették. Minden problémán átsegítették egymást, vagy maximum nem beszéltek pár napig, de ennyi, utána visszataláltak egymáshoz. Dédnagymamám 8 évet várt dédnagypapámra a háború idején, ugyanis hadifogságba került, még is boldog házasként életék le az életüket, és akkora szeretetet ritkán látok ami közöttük volt, vagy pl nagyszüleim között. Ma már könnyebben megfutamodik az ember, egy-egy apró probléma után is, régen ez kevésbé volt így, már csak azért is mert a válás nem volt ennyire elfogadott dolog! Ma már hol várna egy nő 8 évet egy férfire?