Mit csináljak, hogy kiszeressek valakiből?

én is így voltam vele.

nos..

kezd el futni, olvass, hallgass zenét, gyúrj, fórumozz, wowozz, koccanj a haverokkal, igyál...tömören:

foglald el magad.

fiú vagy mint én.. tehát tudom, hogy mit érzel.

az idő majd segít nyugi:)

ja és aranyszabály amit ha nem tartasz be, úgy jársz mint én... hetekig szenvedsz a szokásos pár nap helyett:

minden kapcsolatot szakíts meg a lánnyal!

akár msn cím, akár egy plüs maci ami rá emlékeztet, akár egy folt a szőnyegen, vagy egy fénykép az asztalon.

minden dolgot semmisíts meg és ne tartsd vele a kapcsolatot.. se telefon se msn, se semmi..

ha az illető 1 osztálytárs/melótárs akit ugye folyton látsz...

hát akkor cumi van...

akkor tedd azt hogy bepróbálkozol nála, ő visszautasít,

majd ebből meríthetsz elég dühöt és elkeseredést ahhoz hogy elnyomd a szerelem érzését.

és amíg sikeresen elnyomod a szerelmet, addig nincs baj.. mert az idő nem áll meg.. hanem dolgozik tovább:)

és egy nap arra kelsz majd hogy se düh, se szerelem, se semmit nem érzel a lány iránt:)

én ott kúrtam el hogy bepróbálkoztam a lánynál ő elutasított és nem a düh és elkeseredés útját választottam hanem azt hogy "legyünk csak barátok, aztán majd meglássuk mit hoz a jövő".............

és ez tudat alatti reményt ébresztett ami táplálta a szerelmet.

na ebbe a hibába ne ess:)

sok sikert.

22/f

és biztos hogy nem lehet köztetek semmi?hány éves vagy?és ő?

lehet ő nem gondol lúzernek :))

egyébként ezt a kérdést én is feltehetném csak olyan formába hogy én vagyok a lány és egy álompasiba vagyok szerelmes :S

Egy valamit tudsz csak tenni, el kell dönteni magadba, hogy elfelejted, kész , ennyi!!!!!!!!!

Leírom a történetemet 24/N vagyok.

14 évesen bele szerettem egy szuper pasiba, a baj csak az volt, hogy jóval idősebb volt nálam és nős! Tudom hülyén hallatszik, hogy 14 évesen szerelmes voltam, de az voltam.

Hiányzott, Imádtam és veszettül kívántam!!

Mindezt 3és fél éven keresztül!! Ráadásul úgy hogy csak nyáron és akkor is csak hétvégente láthattam! Borzasztó volt!

Aztán egyik nap otthon amikor már több órája bőgtem, oda álltam az ablakhoz és elkezdtem könyörögni az Istenhez, hogy had felejtsem már el mert bele roppanok a fájdalomba, és hogy küldjön már valakit, akit szerethetek és aki szeret, aki akár a férjem lehet és gyerekeket szülhessek neki, mert beleőrülök a fájdalomba . Amikor is lenéztem az ablakon(8-on laktam akkor) és megpillantottam a most már férjemet ahogy játszott a kutyájával lent. Akkor eldöntöttem ö lesz az aki nekem kell! 7 éve ismerem, 6 éve együtt vagyunk, másfél éve házasok és van 2 kisbabánk. Nagyon szeretem és iszonyú boldog!!!

Egy szó mint száz a lényeg az hogy nem hiszem azt, hogy a jó Isten küldte volna nekem, hanem !!!akkor ott abban a pillanatban eldöntöttem kitörlöm az életemből és végre nyitok a külvilág felé!!!!

Azt azért hozzá teszem nem kicsit voltam már betege ennek a beteljesületlen szerelemnek, csak hogy egy példát említsek 4 évig csak is kizárólag Zámbó Jimmyt hallgattam!

Gondolhatod nem kicsit voltam befordulva!

Ha nincs semmi remény felejtsd el, csak elhatározás kérdése!

Vagy így vagy úgy de sok erőt és kitartást kívánok neked!