Amikor beszélgetünk kedves velem, elvagyunk, viccelődik. Regenerálódik a barátságunk, vagy csak nem akar bunkó lenni?

Megbántottam a volt barátomat, aki egyben a legjobb barátom is volt. Nagyon megbántottam, azt mondta nekem megnyílt, többé nem tesz ilyet, szakítottunk. Eddig ezen a témán lovagoltam nála, érdekelt mit érez. Ő mindig annyit válaszolt, hogy már unja, hogy mindig ez a téma, ő már túllépett a dolgokon.

Most, hogy én sem hozom szóba a múltat, és csak semleges dolgokról beszélgetünk (kb 2-3 naponta válaszol a köszönésemre) azóta ismét hülyéskedik velem, és viszonylag elég jól elvagyunk. Ám ahogy egy picit is a múltra emlékeztetem (pl csak utalok egy közösen ismert ismerősre) akkor visszahúzódik.

Ez mit jelenthet? Lehetünk vajon újra barátok? Nála félek rákérdezni, és képtelen vagyok megítélni, hogy hogyan is gondolkozik. Abban már bízni sem merek, hogy újra a párom lesz, konkrétan azt sem tudom szeretném-e. De mint barát hiányzik, és nagyon sokat gondolok rá.

Viszont félek, hogy ő csak udvarisságból ilyen. Mert tudni kell, ő nehezen nyílik meg másoknak, velem volt csak igazán oldott, szeretett engem, én szintén. Nem tudom szeret-e még (itt barátként gondolom), és hogy fontos vagyok-e még neki. Nagyon zárkózott emberke.

Folytassam tovább, hogy közeledek felé? Vissza lehet újra nyerni egy ember bizalmát? Mit jelenhet az, hogy ő mikor milyen kedve van hülyéskedik, és jól megvagyunk?