Nem vagyok képes párkapcsolatra?

Önbizalmas azért van, de valójában nincs "próbára téve".

Lehet, hogy nem tudtam még eléggé elengedni az előzőt. Valójában roppant dühös vagyok magamra, hogy vele hosszú ideig együtt voltam, mert mindent megtettem érte, pedig már jó előre láttam, hogy nem fog menni... De azért másfél év kicsit sok ezen rágódni.

Nem mentem bele légyottkapcsolatokba korábban sem.

Na, akkor ezt most nem fogjátok elhinni! Vigyázzatok, kicsit talán csöpögős lesz a vége!

Este elindultam egy helyre, ahol hetente 1x szoktunk összejönni kb. 400-500-an egy előadásféleségen. 1-2 embert ismerek csak onnan. Várok a villamosra, jó csaj ott áll mellettem egy barátnőjével, bár cigizik, ami kizáró ok nálam. Felszállunk, de nekem ez a villamos (jelöljük A-val) csak egy darabig jó, X vagy Y megállóban át kell szállnom B-re. A csajok leszállnak X megállóban, leszállásnál a csaj (ha egyesszámban említem "a csajt", akkor a szexi cigizős, ha többesszámban "csajok", akkor a barátnője is) jól belenéz az arcomba. "Hmm... ez jól esett, de biztos csak véletlen" -gondolom én. Leszállok Y megállóban, hamarosan jön B villamos, arra fel, már csajok rajta vannak, ők X-ben szálltak át ezek szerint. Csaj továbbra is masszívan bámul, én mintha le se sz@rnám, de azért mégse, 3-ból 3 "véletlenszerű" ránézéskor találkozik a szemünk. "Király vagyok" -gondolom én enyhe mosollyal a szám szélén, és "tegnap 17:48" sorai járnak a fejemben, hogy mit is vált ki belőlem egy jó nő látványa, pláne érdeklődése. Konstatálom, hogy azért nem sokat, de hát úgyis cigizik... Megérkezünk a célállomásba (az egyszerűség kedvéért legyen Z), ők balra, én jobbra. Azt hittem, ez volt a nap fénypontja.

De tévedtem.

Háttérinfó következik: tavalyelőtt nyáron szakítottam a volt barátnőmmel, majd egy évet még jártam abban a városban egy egyetemre, utána elköltöztem új városba, új egyetemre kerültem. De még a régi városban gondoltam egy merészet és netfüggő, naiv tini (ami nem vagyok) módjára rákerestem iwiwen, mégis milyen lányok járnak arra az egyetemre, ahova készülök, és ahol vagyok azóta is. Nézem a képeket, egyszer csak találok egy nagyon szép leányzót. Legyen a neve Vilma. Megnézem, tényleg minden stimmel az adatlap alapján, amit kívánni lehet: szak, érdeklődés, hobbi, gondolkodásmód, meg amit úgy általában nőiesnek tartok egy nőben. "Szuper, legalább lesz miről lemondani" -gondolom önironikusan, mert úgy érzem, most csak nehezítem a saját életem, ha ismeretlenekről álmodozom. Teltek-múltak a hónapok, egy év is, nagyjából meg is feledkeztem Vilmáról hosszabb időkre, de azért ritkán rákerestem iwiwen vagy facebookon, hogy mi van. Nézem decemberben: kapcsolatban. "Hmm, hiába, ilyen az élet, nem is tudom, mit vártam..." -gondolom, és különösebb megrázkódtatás nélkül élem tovább az életem. Aztán múlt héten megint nézem: egyedülálló. "Zajlik az élet, jobb lesz résen lenni" -mondom magamban, hiú reménnyel. Eddig tartott a háttérinfó.

Megérkezek úticélomhoz, amit Z megálló után 5 percnyi sétával közelítettem meg. Az előadóterem már tömve, ülőhely biztosan nincs, de én rafinált vagyok, tudom, hogy jobbra hátulra az egyik oszlop és a padok közé nem szoktak állni emberek, pedig ott még el lehet férni - oda igyekszem a tömegen át. Odaérek és látom, egy szemfüles leányzó mégis lecsapott a helyemre, hát megállok mellette. Körülnézek, és nini, ki ül hozzám legközelebb a padsor szélén??? Hát az én Vilmám!!! Úgy meglepődtem, magamban köszöntem is neki egy sziát, de esküszöm, hogy nem emlékszem, kimondtam-e, talán nem, mert nem köszönt vissza. Egy barátnőjével volt, aztán nem sokára jött még egy barátnő. Ők ültek, én álltam Vilmám mellett 1 méterre a másfél órányi előadáson keresztül és remélem, észrevette, mennyit néztem. :) Néha össze is néztünk, nagyon aranyosan mosolygott! :) Képről ugyan kicsit alacsonyabbnak képzeltem, de hát annyi baj legyen... Jól megnéztem a másfél óra alatt, de a legjobb csak ezután jött, mert az összejövetel végén pár percig meg szoktuk fogni a mellettünk ülő-álló kezét. Természetesen úgy intéztem, hogy még véletlenül se jusson eszébe a tömegből senkinek megfogni Vilmám kezét helyettem. Sikerült is, úgyhogy már tudom, hogy jó fogása van. :) Utána ő ment a barátnőivel egyik irányba, én egyedül a másikba. Biztos, hogy most volt itt először, mert én már régebbóta járok, remélem, ő is fog.

De ez nagyon durva, hogy így összetalálkoztam face-to-face, sőt, hand-in-hand Vilmával!!! :):)

Persze, fogalmam sincs, hogy ő belül olyan-e, mint amilyet én szeretnék, vagy amilyennek hiszem, nem is ringatom magam túlzott ábrándokba.

Azért lehet, hogy mégis pislákol valami... :)