Maradjak, vagy lépjek tovább?

A barátommal eléggé érdekes a történetünk. 15 voltam mikor összejöttünk, most 21 vagyok. 6 éve tart a kapcsolatunk, vele nőttem fel gyakorlatilag. Ő egy eléggé kényelmes srác, könnyű vele kijönni, nyugodt, kiegyensúlyozott. Sose veszekedtünk, mindig megtudtunk egyezni. Figyelmes, rendes, és mindent megad nekem. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, ezt tudom, de az utóbbi másfél évben egyre szaporábbak lettek. Ez annyit jelent, hogy hidegen hagytak a találkozások, befásultnak éreztem magam (magunkat) és időnként megtetszettek más fiúk is. Persze tettlegesen sose léptem félre, és nem is húztam senki agyát, csupán eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha? Most ismét egy ilyen időszakot élünk. Mondtam, hogy nekem ennél több kell. Olyanunk vagyunk, mint egy öreg házaspár, a kapcsolatunkban nincsen már láng, de van helyette tisztelet és megbecsülés. Mostanában egyre nehezebb, fullasztóbb érzés. Nemrég szerelmet vallott nekem egy barátom, ami napokra lesokkolt, és elgondolkodtatott. A legfájóbb az benne, hogy én is vonzódom az illetőhöz, de ez nem komoly, csak kölcsönös szimpátia. Nem arról van szó, hogy miatta feladnám a mostani kapcsolatomat, csak elgondolkodtatott. Míg mások buliznak, és frissen szerelmesek, majd csalódnak, nekem van egy mondhatni állandó, kiegyensúlyozott kapcsolatom, de már elfelejtettem milyen szerelmesnek lenni. Beszéltem párommal a problémáról, de semmire se jutunk soha. Nehéz elszakadni, és feladni azt, amiben ennyi munka volt. Tudom nem válnánk el bosszúban, de attól is félek, mi lenne utána, mi lesz, ha végleg elrontottam mindent. De ha egyszer egy életem van?