Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Hogyan mentsem meg a kapcsolat...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan mentsem meg a kapcsolatunkat?

Figyelt kérdés
A probléma az, hogy apró dolgokon veszünk össze, és mégis ezek az apróságok fontosak a számunkra. Bizonyos dolgokat én rontok el, van amit pedig ő. Változtatni megpróbáltunk, valamiért nem megy. Nem tudom, van-e megoldás, vagy máshogy kellene próbálkoznunk, vagy csak elfogadni, hogy a másik ilyen. Nem tudom. De eddig még nem sikerült sem változtatni, sem elfogadni. Már lassan három évesek leszünk, és ezek a problémák felőrölnek mindkettőnket. Az a baj, hogy nagyon gyakran összeveszünk ezeken a dolgokon, és így szinte mindennapossá váltak a veszekedéseink, ami kétségbeejtő, mert így nem tudunk boldogan élni ebben a kapcsolatban, és érzem, hogy fogy az erőm, de ha a szakításra gondolok, és arra, milyen boldogok voltunk, amikor összejöttünk, teljesen összetörök, hogy miért kellett idáig eljussunk. Nem akarom őt elveszíteni! Nagyon szeretem, és ő is szeret. Mit tehetnék? Kérem, minél előbb írjon valaki!
2011. márc. 28. 11:50
 1/4 anonim ***** válasza:
Ami nem megy azt nem kell erőltetni. Sajnos ilyen az élet. Lehullott a rózsaszín szemüveg, ez már a kemény, nagybetűs kapcsolat. Ha nem megy sem a változás, sem az elfogadás, tovább kell lépni. Lesz majd olyan akivel nem lesznek mindennapos viták. Ettől én is megőrülnék, megértem ha ti is. Tovább kell lépni. Persze nyűglődhettek még évekig, ti tudjátok.
2011. márc. 28. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Ha ilyeneken fennakadtok és nem tudjátok megoldani, akkor menjetek el konfliktuskezelő tréningre, ha utána sem, akkor mehet mindenki a maga útján, kár egymást kínozni.
2011. márc. 28. 13:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Ugyanebben a cipőben járok, ezt mintha én írtam volna... :( Elmesélem a történetem, bár nem tudom érdekel-e de hátha valami ötletet merítesz belőle :)

Mi is nemsokára 3 évesek leszünk, viszont az utóbbi fél év nem volt valami fényes.. Rengeteget veszekedtünk, én is hisztiztem mindenen, ő is, nem engedett az igazából egyikünk sem. Aztán odáig jutottunk hogy nagyon elhanyagolt, tudtunk volna találkozni, ő meg inkább otthon feküdt, mint hogy találkozzunk. De ez már nem egyszeri alkalom volt. Na itt betelt a pohár, felhívtam, hogy menjünk el valahova beszélgetni, tudja jól hogy miről, kettőnkről és az egészről. Egy hosszú beszélgetés után úgy döntöttünk hogy legyen vége. Nagyon rossz volt, nem beszéltünk 2 napig, majd véletlenül találkoztunk. Akkor ő kezdeményezte a beszélgetést, és ciki nem ciki sírtunk mindketten, azt mondta nagyon hiányzok neki, és természetesen ő is nekem. Azután megbeszéltük hogy újrakezdhetnénk, csak adjunk egymásnak időt, hogy biztos akarjuk-e. Egy hét múlva összejöttünk. Ez volt 2 hónapja, azóta minden jó és szép, de most megint kezd elhanyagolni. Kérdeztem tőle, hogy miért hanyagol el ha állítólag szeret, ha meg nem szeret már akkor meg hagyjuk az egészet. Azt mondta nagyon szeret és nem érzi hogy elhanyagol. Én meg igen. Na nálunk ez egy alapvető veszekedéstéma. Aztán ott van még a féltékenység, stb, amiből mindig csak vita és vita van. Egyszerűen nem tudom már mit csináljak.. Ennyire nem illünk össze? Miért kell ennyit veszekedni? Persze az én hibám is de akkor miért tervezi velem az életét, és tervezi hogy majd összeköltözünk, milyen házunk lesz, stb, ha most meg ilyen?

Na mindegy, egy kicsit eleredt a szám :D Azt tudom mondani, hogy próbáljátok ki, hogy pár napig, vagy egy hétig egyáltalán nem beszéltek, se telefon, se sms, se internet, se találkozás. Aztán utána leültök és megbeszélitek kinek mennyire hiányzott a másik.

2011. márc. 28. 16:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:
Valamelyest megbeszéltük most a dolgokat, viszont ennek ellenére nem találkozunk most három napig, mert ő kezdeményezett, hogy ma nem alszik nálam, én meg erre mondtam, hogy talán jobb is most ez így, és inkább ne találkozzunk néhány napig, mert meg kell nyugodnom, hogy tisztán lássam a dolgainkat. Remélhetőleg most már nem lesznek állandó vitáink, én is igyekszem toleránsabb lenni, és ő is, és reméljük, hogy ez majd eredményt hoz. Köszönöm a válaszokat, és az utolsó hozzászólónak: szerintem esélyt kell adni a másiknak, bár az mindig nagy probléma, hogy ha az egyik érzi, hogy gond van, a másik meg ebből mit sem vesz észre. Valahogy éreztetni kell vele, hogy igenis elhanyagol. Pl: szervezz külön programokat magadnak, forduljon elő az is, hogy te nem érsz rá, mert éppen más dolgod van. Lássa, hogy önálló független ember vagy, aki nélküle és jól tudja magát érezni. Egyébként a féltékenységből miért van vita? Ki féltékenykedik és miért?
2011. márc. 28. 16:58

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!