Hogyan történik egy szakítás?

És még valami:

Férfi és nő között nincsen barátság. (mert a szex mindig közbeszól)

[és ami azt illeti: nők között sincs olyan igaz barátság. Legalább is én még nem találkoztam olyan nővel, aki a "legjobb barátnőjét" nem hordta le másnak]

velem eddig így szakítottak:

volt aki csak úgy eltűnt,nem írt többé sms-t,nem telefonált többé,le is törölt mindenhonnan.Bennem meg volt annyi,hogy inkább ne kérdezzek.

volt aki megmondta,hogy visszamegy az exéhez.(akit velem csalt:D)

volt az első szerelmem: ő valami állati stílust vett el,és megpróbálta magát megutáltatni.Elküldött a fenébe kb...

Aztán én eddig:

egyszer sms-ben,egyszer szóban.

23N.

Szépen szakítani sajnos nem lehet, az mindig egy negatív esemény. Az az egyedüli aranyszabály, hogy tiszteld meg a másikat azzal, hogy szóban közlöd vele, és hogy elmondod őszintén az okát. Illetve hogy megbeszélitek, hogy hogyan legyen a továbbiakban.

Én mindhárom exemmel szóban szakítottam, szerintem így emberséges, ráadásul nem férfihoz méltó kibújni a felelősség alól és telefonon/SMS-ben elintézni.

Mit mondtatok neki?

Elmondtam az okokat és közöltem, hogy nem szeretném folytatni. Szeretettel, emberségesen, de magabiztosan és egyértelműen.

Mi volt az oka?

Az elsővel, mert beleszerettem egy másik lányba. A második az egy négy éves, élettársi viszonyba torkolló kapcsolat volt, ami ellaposodott és nem volt a végén szex, ráadásul úgy éreztem, hogy nem szeret, így ezért szakítottam vele. A harmadikba nem sikerült beleszeretnem.

Hogyan reagált?

Az első szomorúan hazaballagott. A másodikkal megöleltük egymást és folytattuk a napi teendőinket. (együtt éltünk) A harmadik dühösen elrohant.

Jóban maradtatok?

Az első az nem volt egy komoly kapcsolat, nem beszéltünk utána. A második után én szerettem volna ha barátok maradunk, de ő nem tett ez ügyben semmit, egyoldalúan meg nem működik. A harmadikkal tartjuk azóta is napi rendszerességgel a kapcsolatot, de vélhetően csak azért, mert szerelmes még belém.

Mindenkinél máshogyan történik. Az én véleményem az, hogy emberséggel, egymás iránti tisztelettel is rendelkező embereknél csak és kizárólag SZEMÉLYESEN.

Ha az egyik, a másikat még szerető felet ez hirtelen éri, és megpróbálja kikönyörögni, hogy ne fejeződjön be a kapcsolat, akkor hosszan és kellemetlenül zajlik.

Ha az egyik, vagy mindkét félben harag van, akkor mindezek mellett sok feszültséggel jár.

Az egyik barátommal én szakítottam 4 hónap után. Őt váratlanul érte, és olyan dühös lett, hogy azt hittem, ütni fog (annyira még nem ismertem ki, hogy tudtam volna, tényleg megtenné-e). Úgy megijedtem tőle, hogy az egyetlen célom az volt, hogy minél gyorsabban összeszedjem a cuccomat, és eltűnjek onnan (én voltam őnála).

A következő barátommal lassan ment és nehezen. Én még tenni akartam a kapcsolatunkért, megoldásokat javasoltam, és csak órák után merte megmondani, hogy ő nem hajlandó semmit tenni. De nem volt bennünk harag, búcsúzóul még átölelt. Erre könnyebben emlékszem vissza, mint amikor attól féltem, nem úszom meg egy pofon nélkül.