Próbálnátok pár ilyet mutatni?

Örök életre szerződtünk, hiszem, vagyis merem,

Hogy megtaláltam benned, akire vágyom: a másik felem.

Napról-napra erősebben lüktet ez a szív,

Bízom benne, az érzés összeköt, akár egy híd.

Annyi apró öröm ér, büszkén kürtölöm a világnak,

Jobb ember lett belőlem, virágot a virágnak.

Kioszthatatlan részed, egy veled,

Jobb részednél is jobb részed vagyok.

Ó, ne szakítsd el tőlem így magad!

Mert tudd meg, édesem, egy csepp vizet

Könnyebb háborgó tóba ejtened,

S onnan kivenned tisztán, csökkenés

S növekedés nélkül, mint tőlem magad

Elvenned és nem vinned engem is.

Csókolj meg és szeress jobban

és csókolva és szeretve

végy öledbe és kezedbe,

gyógyuljak meg illatodban.

Kérlek ne feledd, hogy szeretlek téged, hogy a nap minden percében teérted élek, hogy te vagy nekem a mindenem s nélküled semmit sem ér az életem.

Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást?

Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást?

Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém?

Ha nem nekem születtél, miért születtem én?

Lelkemben keserűség.

Meddig fogom viselni még?

Szívem lassan összeroppan.

Te kellesz csak!!!

Hányszor mondjam??

Nézz rám, emeld rám tekinteted, vállamhoz érve tedd szívemre kezed. Mert az a csöpp szív csak érted kalapál, s ha nem vagy itt, akkor is Rád vár!

Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható? Mit ér a sok csillag mely nem veled látható? Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mind ezek nélküled telnek!

Tudod, hosszú álom az élet,

valaki rosszat álmodik, valaki szépet.

Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet,

s álmunk soha nem érne véget.

Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.

remélem valamelyik tetszik:)