Légyszíves többen mondjatok véleményt róla Mit tegyek?

Lassan három hónapja összejöttem egy leánnyal,de az elöző palija elég mély nyomott hagyott benne,folyton kérdőre vonta,bunkó volt vele.Nehezen tudtak szakítani,de ott voltam mellette a nehéz pillanatokban is és körülbelül rá 1-1,5 múlva összejöttünk.Tudtam kicsit nehéz lesz majd a bizalmát elnyerni,nem is pattogtam rajta annyit mikor valamit nem mondott el,pl.: ha kiderült h bunkó volt a tanára,azért nem mondta el mert nme akart a hülyeségeivel zaklatni -.-.De teltek a napok,hetek közeledett hozzám,mondta hogy szeret,de ezen is egy kicsit összekaptunk h kimutathatná az érzéseit.Első hónapunk "hónapfordulójára" csináltam egy szív alakú gyümölcsös tortát(még a névnapja is akkor volt) de azt mondta h ő értékeli de nem eszi meg mert hízlal,és mikor ment haza nem akarta hazavinni,és akkor mondtam oda adom az ikertesójának ő majd megeszi a párjával(az ikertesója palija az egyik haverom) és kb 10szer elmondta h ha úgy gondolom ne kísérjem haza,én meguntam és mondtam jó te menyj arra én meg arra és ott hagytam.Nem jött utánam h jaj nem úgy gondoltam.Felérek hozzájuk ott a tesója és palija látják h mi van,ledobtam a sütit és mentem.Egy órával későb csörög a telefon h jaj megbántam sajnálom(de biztos h a tesója unszolására,mert küldött egy smst is h ezt nem kellett volna csinálnia,de attól még szeret,beszéljük meg).Ez után annyira nem is volt probléma,egyszer felvittem egy plüsst,mert nagyon szereti őket és megint elkezdte h nem kellett volna,ez hiányozni fog nekem és megint kezdtem megunni és mondtam neki h akkor adja vissza,vissza is adta,de még aznap visszajutott hozzá mert ott hagytam a bukszámat és a telómat és leraktam az ágyára mert neki adtam és akkor én nem viszem vissza.Ez után meg akart beszélni a dologról de én elkezdtem azt csinálni amit ő "nem tudom,semmi" és ez nem tetszett neki,mondom te is ezt csinálod.Szólt a barátom hogy kimehetnénk a nyaralójába így ötösben,szólok mindenkinek hétfőn,és csütörtökön felmentem és megkérdeztem h akkor megyünk-e ő nem tudja,kérdezzem meg holnap délelőtt,én meg vissza kérdeztem,mondom azt nem tudom h van-e kedved kijönni velem/velünk?válasz kérdezzem meg holnap délelőtt.A tesója csendben volt és akkor én meg a barátom elkezdjük mondani h ez így annyira nem okés h mindig ez van h nem tudja,meg ezt h nem lehet tudni.Ekkor fogta magát és felment a szobájába duzzogni.ez után kimentem szerbiába egy hétre mikor vissza értem semmi olyan h jaj de jó h itt vagy,semmi ölelés vagy puszi vagy hasonlók.ÉS ezek után elmondtam neki h engem az bánt h tudom h van vele vmi és nem mondja el,nem beszélgetünk a problémákról,nem nyílik meg nekem/de nem csak nekem a tesójának is!/ Megkérdeztem akarja-e folytatni,és a válasz nem tudja!!! szeret,de úgy érzi nem értjük meg egymást,5 órán keresztül nem tudott rá válaszolni,és akkor mondtam neki ha nem válaszol rá akkor elmegyek és az annyit tesz,h elenged.Hát nem mondott semmit se,ott a tesója szeme láttára elmentem és utánam se jött,tesója meg mondta nem igaz h nem lehet ilyen egyszerű kérdésre válaszolni.Ez után facebookon beállítottam azt h egyedülálló amit már szerettem volna előbb is,csak ezt nem tudtam megbeszélni vele,mert erre nme került sor,ez neki úgy jött le h szakítottunk,de nem mert személyesen nem mondtuk ki./facebookon tudott szeretni így meg úgy,személyesen annyira nem ment,én leszerettem volna csökkenteni a facebookon való kommunikációt/ ezek után meg ő duzzog,a napokban lementünk a tesójával és palijával jól érezni magunkat,ő jönni se akart /mondjuk nme kérdeztem meg/,tesójáék motorral voltak én biciglivel,vissza fele mikor már fél óra hiányzott h haza érjek felhívom a barátomat h ugyan vigyen már haza/a biciglit kölcsön kértem és a két hely között nme volt sok távolság/ és megkérdezte a barátnőmet h tudna-e rám szánni 5percet? de ő készülődött aludni,mondom ez tök jó.Oda érek persze h nem alszik ott ülnek hármasban,tesója és palija rögtön mentek el onnan,én csak odaköszöntem erre semmi reakció és akkor mondtam magamba tudod ki fog neked könyörögni,meg ilyenkor úgy se lehetett volna beszélni vele,de ott voltunk 5-8 percet és oda se jött hozzám.....

Bocs h ilyen hosszú lett de csak így lehet megérteni többé kevésbé,én ezek után is úgy vagyok vele,h mellette maradnék,csak kommunikálna velem,és egy kicsit nyítna,én nem szeretném magára hagyni,igazából ez az első összeveszekedésünk,csak hát ő olyan ha vmi akadály megy elé akkor kikerüli.Engem zavart hogy nem tudtam mi van vele,de nekem elkellett mondani ha volt vmi.Én szeretem őt ezeket nem csak mondtam neki,így is gondoltam és segítenék neki h egyszer megbízzon már vkiben és magában is,mert rettentő önbizalom hiánya van.

Ti mit gondoltok erről?