Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megcsaltam a párom és iszonyú bűntudatom van, mit tegyek?
24 éves lány vagyok, és hét éve vagyunk együtt a párommal, aki hét évvel idősebb nálam. Hozzá képest mindig is kelekótya voltam, még most se hiszem hogy teljesen megfelelek a koromnak, meg külsőleg is 18-nak néznek általában.
A kapcsolatunk ha nem is volt mindig problémamentesnek nevezhető, elég jó volt. Sőt, igazából az elején volt furcsább, mert ő már jó pár kapcsolaton túl volt, amikor nekem ő volt az első, és vele vesztettem el a szüzességemet is, de már akkor nagyon bizarr kívánságai voltak, én meg, hülye tinilányként persze egy csomó mindenbe belementem... meg nagyon agresszív is volt az elején, egy csomószor megütött, meg rosszabbak, de mindegyiken átlendültünk, és együtt maradtunk. Tényleg nagyon erősen próbálkoztam, és egy csomó mindent a szőnyeg alá söpörtem.
Aztán úgy tűnt, ő is megváltozott, jobban hallgatott rám, tényleg nem bántott egy ujjal sem - én meg elkezdtem felnőni érzelmileg, és egy csomó minden világos lett. Egy pár év eltelt így, eljegyzett, de valami elkezdet megváltozni. Tényleg annyira megszoktuk egymást, hogy már kitaláltuk a másik gondolatait, lettek magánvicceink, meg egy csomó közös emlék,élmény - aztán azon kaptam magam, hogy szeretem, tényleg, de semmi bizsergés, és nem volt kedvem ágyba se bújni vele. Fontos a számomra, de nem úgy. És ő se akart. Csak elvagyunk.
Aztán nagyjából egy éve romlani kezdtek a dolgok - már alig szólunk egymáshoz, órákig elvagyunk úgy, hogy rá se nézünk a másikra - komoly, fontos helyen dolgozik, és folyton csak arról beszél, ha beszél, és alig van perc amit együtt töltenénk, és akkor sincs témánk. Sokszor megfordult már a fejemben a szakítás, de aztán eszembe jutnak a régi emlékek, és az, hogy már annyira egymáshoz nőttünk, hogy egy ilyen szintű kapcsolatot kiépíteni nem lenne még egyszer erőm. Meg szeretem is, és ő is engem, csak... meg ott van a közös lakás is, plusz nehézségként.
Na már most, az utóbbiak után egyre többször töltjük külön a szabadidőt - ő is csinál programot, meg én is. Nem is vagyok féltékeny, simán elengedem akár napokra is. Én is elmentem a múltkor egy koncertre, az öcsémmel - volt ott egy pár ismerős, közöttük egy, akivel elég régóta levelezgettünk már, elég ártatlanul, de azért jólesett, hogy meghallgat. És akkor, hajnaltájt, egy kis ivás után megcsókolt. És én hagytam. És nagyon jólesett, nagyon régóta nem éreztem már ilyet. Semmi több nem volt.
Hazajöttem, de azóta szinte összeroppanok a bűntudattól. Persze a fiúval megbeszéltük a történteket, és megegyeztünk, hogy elfelejtjük, nem lesz semmi, nem jelentett semmit, meg fiatalabb is nálam, de nagyon szemétnek érzem magam. Depresszív fázisok váltogatják egymás az önvádaskodóval. Csak annak tudok viszonylag örülni, hogy ennyi történt, semmi több, de nagyon-nagyon rosszul érzem magam. Elmondjam a páromnak? Jobb lesz attól? ;_;
válasza: válasza:sztem meg ne mondd el. csak egy csók volt. ne bántsd meg ezzel, viszont a kapcsolatodat nagyon gondold át. fiatal vagy ahhoz, hogy egy ilyen lapos, semmilyen kapcsolatban élj. nehézséget egyedül a közös lakás jelent, hiszen manapság szinte lehetetlen ingatlant árában eladni. valamelyikőtök ki tudná esetleg fizetni a másik részét? ha a válasz igen, én nem is gondolkodnék tovább...
29/n
válasza:Szerintem ne foglalkozz vele,úgyis csak egy csók volt és semmi több,ha meg bevallod akkor lehet hogy már nem csak a csókot verik le rajtad hanem mást is...
Csak egy nő tud ilyen kisregényt írni!!! :)
Lehet hogy nem mellette van a helyed hanem valaki más mellett!!!
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat :)
Hát igen, nehéz ügy... de tényleg nehéz sutba dobni egy ilyen hosszú kapcsolatot, azért életem egy jelentős hányadának meghatározó része volt... :( viszont azzal is tisztában vagyok, hogy volt kiváltó oka a dolgoknak. Hát, még agyalok rajta...
És jöhetnek még válaszok, már így is jobban érzem magam! :)
válasza:Szerintem simán elmondhatod. Ha te túlléptél azon, hogy többször megütött, ő is megerőltetheti magát és túlléphet egy ilyen "apróságon".
Nekem annyira furcsa, hogy hogyan tudsz egy ilyen kapcsolatban megmaradni, pusztán pár szép emlék miatt. Bár még nem volt ilyen hosszú kapcsolatom, szóval teljesen nem is tudom beleképzelni magam a helyzetedbe.
Az nem is zavaró, hogy külön programjaitok is vannak, de hogy nem kívánod, és ő se.. Ráadásul alig szóltok egymáshoz, és zavar, hogyha a munkahelyi dolgairól beszél, szinte elidegenedtek egymástól. Én nem tudnék egy ilyen kapcsolatban maradni, hiába van ott a közös múlt, ha a jelen nem felel meg, és másra vágyom, plusz nálatok még gyerekek sincsenek, sem esküvő, ami miatt áldozatot kéne hoznod. Én kilépnék(mondjuk le is léptem volna még az elején, ha megüt).
Kicsit olyan érzésem is van, mintha te direkt "kínoznád magad". Megütött, mellette maradtál, nem feküdtél le mással, egy életen át csábítani fog a gondolat, már egy szenvedélyes szeretkezés gondolata sem hoz lázba, eltávolodtok egymástól és te csak tűröd, nem is zavar a gondolat, hogy mással lehet, kb mintha a barátod lenne.
Ha egy életet nem társsal, hanem baráttal szeretnél leélni, akkor maradj mellette és ne mondd el.
Mivel súlyos dolgokat szőnyeg alá söpörtél a kapcsolatotok kedvéért, én kipróbálnám, hogy ő is képes e egy ilyen súlyú dolgot a szőnyeg alá söpörni, és elmondanám, mert eddig az jön le, hogy te igazodtál, ő meg a kapcsolatotok kedvéért nem üt meg téged. Hát mi ez?
válasza:Marhára nem fogom végigolvasni, viszont ha megcsaltad akkor nem is szereted és megérdemled, hogy kidobjon.
Tanulj meg uralkodni magadon.
válasza:A válaszíró 60%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/7 Időpont ma 13:57
Beleszólsz olyanba amit nem, olvasol végig!Fszfej!!!
válasza: válasza:Már rég meg kellett volna tenned, de ha eddig nem, hát akkor most! Hagyd ott! Tudom, hogy hosszú idő, meg mehatározott mindent stb, de ez a kapcsolat már nem egy párkapcsolat, csak megszokás, kezdj új életet, hogy érezhess még olyanokat mint azzal a fiúval. Az hogy agresszív és megütött és te még mindig vele vagy azt nem tudom megérteni, visszakézből csapnék vissz olyat, nem érdekel ha újra vissza üt, de az is biztos hogy hozzám akkor ért az illető utoljára!! NEm értem egyes nőket hogy képesek egyáltalán szóba állni olyannal aki így vislkedik velük, ezt ne vegyétek sértésnek, de az ilyet nagyon ostobának tartom.
Visszatérve, igen az emlékek, az hogy összekötöttétek már vmilyen szinten az életeteket, megértem, de hidd el, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Ti csak azért vagytok együtt mert egyikőtök sem mer kilépni. Ennek meg csak az lesz a vége, hogy majd 5-10 év múlva fog ez kibuggyanni, ne adj isten gyerek/ek után, majd akkor fogsz rájönni, hogy elfecsérelted rá az életed. Lépj még most, még nem késő!!
Gondolj csak bele, napokig nem vagytok együtt, simán kibírjátok stb, külön programok stb....
Az anyósomék 25 éve vannak együtt, és ha "apának" menni kell hosszabb munkára, hogy pár napig nincs otthon, a mai napig nagyon nehezen viselik a távollétet! Külön programok is szinte nincsenek, azonos az érdeklődésük, úgy esik jól nekik, ha együtt mennek, csinálnak dolgokat.
Én is így vagyok a párommal, csak ezzel azért nem akartam példálózni mert gondoltam pár éves együttlét nem győz meg. Ha külön programunk van az nekünk nagyon rossz, mert végig hiányzik nagyon a másik és már azt várjuk mikor érünk haza, így nem lehet élvezni a programot..
Gondolkozz csak el ezen, valóban így akarod leélni az életed? együtt, de mégis két külön életet éltek? Szerinted ez természetes? Ezt akarod....?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!