Hogyan tettétek túl magatokat életetek legnagyobb szerelmi csalósásán?

nem végleges ez még szerinem

majdcsak rájön, hogy hülyeség volt eldobni téged

Sok idő kell hozzá, baráti támogatás.

Én eljegyzést terveztem, de hát ez van.

Majdnem beleőrültem, de azt hiszem megértettem, hogy miért történt a dolog. A legrosszabb az volt a dologban, hogy még csak úgy rendesen meg sem üthettem a másik srácot. Nyilvános megaláztatás sem volt sajnos, pedig ahhoz értek. :P De még csak egy icike-picike bosszú sem. Tehát semmi b-zioldalra regisztráció a srác nevében stb.

Kibírtam, büszke vagyok magamra :)

Mondjuk az is közrejátszott, hogy nem láttam. Ha szembejön velem az utcán, lehet nekimegyek. Egy fejjel magasabb nálam, de ha állba vágom, megemelkedik :)

Ejj, ezen én is átmentem. Az ilyen külföldre utazós kapcsolatoknak a jó része így végződik, persze attól még mindenképpen megéri vállalni a kockázatot. Inkább örülj, hogy most lett vége, és nem odakint szembesültél a tényálladékkal, mint egy kedves ismerősöm, csak neki Kínáig kellett ezért elmennie.

Így vizsgaidőszak előtt valóban nem szerencsés, de legalább van mibe ölnöd a szerelmi bánatod. A másik amiben megkapaszkodhatsz, amit írtál, hogy erre építettél mindent. Tehát amíg létezett a dolog, addig biztosan sokmindent elértél, amihez ő adott erőt és motivációt. Amit pedig elértél, azt már senki sem veheti el tőled, légy rá büszke és örülj neki!