Írnátok büszkeségből elkövetett baromságokat (szerelmi téren), amiket megbántatok?

Nem nagyon szoktam megbánni dolgokat, mert nem tudom hogyan alakult volna, ha másképp csinálom.

Olyan volt már, hogy büszkeségből nem akartam tudomásulvenni, hogy nem kellek 1 csajnak és 1 évig udvaroltam neki. Hiba volt.

Én 12 év után hagytam el a páromat, mert képtelen volt változtatni az agresszivitásán. Hónapokig szenvedtem utána, sokszor éreztem úgy, hogy talán hülyeség volt kilépni a kapcsolatból, de szerencsére mindig elég erős voltam ahhoz, hogy ne hívjam fel. Sőt, ő szokott még keresni néha és ha meglátom, semmiféle érzelem nincs benne, mára már olyan, mintha egy idegen ember állna velem szemben. Ma már, így három év távlatából tudom, hogy nagyon jól cselekedtem, mert csak a megszokás tartott mellette. De mindenből van kiút és mindent meg lehet szokni, ma már teljesen természetes, hogy egyedül élek, nyugalomban. Már egyetlen percet sem bírnék ki vele, az állandó balhéival. Ráadásul mivel szinte ő volt az első az életemben, nem is nagyon volt viszonyítási alapom, hogy másokhoz képest mennyire beteges a viselkedése.

Már másfél éve új kapcsolatban vagyok és néha elképedek azon, hogy mekkora különbség van két ember között és mennyivel kiegyensúlyozottabb lehet egy kapcsolat, mint amiben 12 évig éltem.

De hogy a kérdésedre konkrét példát is felhozzak: Az apám alkoholista, sosem törődött a családjával, ezért a szüleim hét éve elváltak. Azóta fel sem veszi a telefont, nem lehet róla tudni semmit. Bár nagyon haragszom rá, tudom, hogy ha egyszer megcsörren a telefon és megtudom, hogy már nincs többé, akkor életem végéig bánni fogom, hogy nem "erőltettem" jobban a kapcsolattartást vele. Sokak szerint ugyanúgy le kéne sz@rnom őt, mint ahogyan ő teszi ezt velünk, a gyerekeivel, de én képtelen vagyok ezt feldolgozni.

Nem tudom mennyire aktuális a kérdésed még és egyálltalán kíváncsi vagy-e rá,de:

Az a helyzet h jó társaságba volt..és többször mentek ahazugságok amibe belefárad az ember,én csak segíteni akartam h jobb ember legyen..de ő megunta hogy beleszólok az életébe..aztán pár hónap múlva meg gondolta magát..de akkor is csak veszekedtünk hát mradjunk barátok..amit eleinte én jól türtem..de amikor megint odáig jutottunk h abból már több lett..rájöttem hogy kínozzuk egymást már nem működthet..így azt mondtam van vkim..és h szeretem az illetőt..csak hogy megkönnyebítsük egymás életét..neki kb 1 évig nemvolt senkije,majd belecsöppent egy fél éves kapcsolatba(nekem azt állítota hogy szereti a lányt..de sokszor tett utalgatásokat felénk)közbe nekem is kialakult egy kapcsolatom,szerettem is az illetőt de sose úgy ahogy őt. Eltelt 3 év még mindig ugyanúgy érzek iránta,és ha össze futunk látom a szemén hogy ő is.De ő nem ír rám,ém meg nem merek..főleg be vallani ami úgy kínoz..félek attól hogy csak félre értettem és be kell látnom hogy örökre Vége van :((