Nem féltek, hogy elvesztitek a párotokat?

én is félek, el is mondtam a páromnak de nem féltékenykedek és nem hisztizek, hogy ne legyen oka elhagyni. :)

Én inkább külső dolgoktól félek, ami elveheti tőlem. Szerintem sokkal fájdalmasabb, ha mindketten szerelmesek, de vmi miatt nem lehetnek együtt soha többé...

szerintem meg pont az a fájdalmas ha azért hagy ott a párod mert talált nálad jobbat.

az fájdalmas+megalázó! én eddig féltem, már nem félek, mert kinyitottam a szemem! eddig féltem a múltjától, a 4 éves házasságától, mostanra már nem a múltban élek! Amíg érzem rajta hogy szeret, amíg tudom és érzem hogy egymásért vagyunk és tesszük amit teszünk, amíg azon vagyunk hogy újítsunk, helyrehozzunk, javítsunk és megtartsuk addig nincs gond. amíg meg tudunk mindent úgy beszélni hogy tudunk közös döntésre jutni és nem csináltunk soha nagy vitát (max kisebb marakodást) az igazán felesleges dolgokból és a felgyülemlett stresszt (amiből mostanában jócskán jutott) kezeltük úgy, hogy nem feltétlenül egymást hibáztattuk mindenért és nem egymáson vezettük le, amíg tudunk lassan egy éve úgy együtt élni, hogy egymás nélkül nem tudjuk elképzelni és amíg teszünk azért hogy megtartsuk a vágyat és azt hogy ugyanúgy tetszünk egymásnak addig nem, nem félek :) nem mondom hogy nincs meg az a bújkálós kisördög ami szerintem minden kapcsolatba megvan, de azt mutatom hogy bízok benne és nem rontom el azzal hogy féltékenykedem és bizalmatlankodom, hagyom élni és nem akarom megfojtani, mostanra rájöttem hogy egy igazi kapcsolathoz ezek igazán fontosak!

De igen! Nagyon is! A párom most kért tőlem 4 és fél hónap után szünetet, mert nagyon összejöttek neki a dolgok és szeretné rendbe hozni és talpra állni. Beleőrülök, annyira fáj, de tiszteletben tartom a döntését és próbálom nem keresni, hogy csak az új munkájára koncentráljon.