Mit csináljak ha a párom nem hisz abban, hogy én lehetek jobb is?

Mikor összejöttünk főleg szexuálisan a párom sokkal perverzebb és vadabb volt nálam. Mivel én nem rendelkezem valami nagy férfimúlttal, 1-2 barátot leszámítva, nem volt túl sok tapasztalatom a szex terén, és így nem is voltam olyan perverz úgymond, amilyennek ő szerette volna.

Elég gyorsan elkönyvelt "prűdnek", és semmit se mondott a vágyaiból, kívánságaiból, csak tudtam, hogy vannak dolgok, amiket nem mondd el, pedig én szívesen megtettem volna bármit a kedvéért, nem vagyok zárkózott.

Próbálgattunk számomra új dolgokat, de csak ilyen egyszerűbb szinten, azon felül semmit nem akart mondani.

Egy év után ezen összevesztünk, hogy miért nem beszéli meg velem a vágyait és másokkal meg igen, akár nyíltan is, és miért nem hiszi el, hogy én is képes lennék mindarra amire mások?

Ezek után nyíltabban beszélt, és én készségesen kitaláltam neki mindenféle őrültséget, nem kényszerből, nekem is tetszettek a dolgok, csak nekem ez így új volt, de szívesen benne voltam.

De mintha semmi se változott volna. Mintha bármi, amit én csinálnék, az béna lenne. Persze lehet, hogy az, de azért csak nem. Úgy érzem magam már lassan szex közben, mint aki az olimpiai edzésére készül. Már soha nem az jár a fejemben, hogy dejó, itt vagyunk ketten, szexelünk, szeretjük egymást, hanem hogy mit találjak még ki, hogy még perverzebb, szexibb,dögösebb, kívánatosabb, erotikusabb, őrültebb,vadabb, izgalmasabb legyen az egész? És a végén mindig olyan érzésem van, hogy bármit is csináltam, az még mindig édeskevés, és a szemében ez így semmi, csak egy prűd kislány próbálkozása.

Nem lehet vele ezekről normálisan beszélni, mert mindig leráz azzal, hogy én túlkomplikálom a dolgokat, de aztán később csak odatesz a legváratlanabb pillanatokban egy szúrós megjegyzést, hogy valami nem jó úgy.

Én úgy érzem, hogy megőrülök, hogy egyszerűen tényleg nem vagyok normális, mert állandósult jelleggel meg akarok felelni és mintha nem is hinné el, hogy tudok olyan jó lenni, amilyet szeretne.

Van ennek az egésznek bármi értelme? Vagy tényleg h.ülye vagyok már? Mit csináljak, forduljak pszichológushoz? Gondoltam rá, mert már senkitől nem tudok tanácsot kérni...

20L