A volt párotokra tudtok úgy nézni, hogy már nem éreztek iránta semmit? Több lent.

Igen.Két komoly kapcsolatom volt,az egyik végén én szakítottam, a srác volt még szerelmes.Azóta is beszélünk néha,de ő még néha megjegyzi mi lett volna,ha...

A másik exemmel ő szakított,talált magának mást.Összeomlottam, egy évig nem beszéltünk egyáltalán. Ez idő alatt túlléptem és én is megtaláltam az igazit. Azóta néha jókat beszélgetünk,egyikünkben sincs rossz érzés.

Simán.

A férjem előtti kapcsolatomhoz nagyon ragaszkodtam, ő kevésbé. Volt egy ramaty fél évem utána (szakítás utáni szokásos lelkiállapot), aztán túltettem magam rajta.

Eszembe nem jutott volna úgy házasodni, hogy ha fejben még más felé el vagyok köteleződve.

Nehéz kérdés. Lassan egy éve lett vége, megcsalt engem, és utána még aljas módon ki is dobott. Fél évig semmit nem tudtam róla. Aztán felkeresett, hogy megbeszéljük a dolgokat. Mikor megláttam, a szívem majd kiugrott a helyéről. Hirtelenjében őrülten szerelmes lettem. Aztán ahogy láttam, hogy nem akar tőlem semmit, és tulajdonképpen csak a saját nevét szeretné tisztázni a nyilvánosság előtt, ki is ábrándultam. Tudatosítottam magamban, hogy én nem kellek neki. Mióta ezt rendesen fölfogtam, elfogadtam, azóta minden más. Sokkal jobban vagyok, és nem igazán érdekel ő.

Nekem nincs senkim, és neki sincs. Azért attól az érzéstől még mai napig tartok, ha neki lesz valakije és én ezt megtudom. Még soha nem voltam ilyen helyzetben, és ugye minden újtól fél az ember. Nem utálom őt, de nem is szeretem. És most már újra kezdeni sem tudnám vele.

24/n

Nekem két komolyabb kapcsolatom volt a férjem előtt, az egyik a klasszikus gimis diákszerelem, a másik pedig egy 3 éves kapcsolat. Mindkét exemmel barátságban váltunk el, és jóban vagyunk a mai napig, az esküvőmön is itt voltak. Nem érzek irántuk semmit, hisz a férjemet szeretem.

Addig eleve nem is kezdenék másik kapcsolatba (pláne házasságba!), amíg egy picit is érzéseim lennének az exem iránt.

Pozitív értelemben vett érzéseknél nem érzek már iránta semmit. (5 évig voltunk együtt, a végén együtt is laktunk.)

Inkább az merül fel bennem, ha néha eszembe jut, hogy úristen, amiket most látok visszamenőleg hibáit, akkor hogy nem vettem észre és hogy volt nekem jó vele ilyen párkapcsolatban?

Pozitív érzéseim nincsenek az exemmel kapcsolatban. 2,5 évig voltunk együtt, én szakítottam. Agresszív volt és kiszámíthatatlan, a lelki terrort imádta. Én aki egy magabiztos csinos nőként kerültem a kapcsolatba, egy összetört és félő csajként jöttem ki belőle. Azóta eltelt 2 év. A mai napig próbálkozik visszahódítani, hogy bocsássak meg neki és azt próbálja elhitetni velem, hogy minden az én hibám volt. De nem hiszek neki. Durva dolgokkal is bánt, pl én most külföldön élek, a párom "helyi" és elég gazdag (legalábbis az otthoni viszonylathoz) és az a fő mániája,hogy én csak a pénz miatt vagyok vele együtt. Mivel szegény kedvesemnek nem tud írni, engem pocskondiáz állandóan.

Amikor otthon vagyok és találkozunk, összeugrik a gyomrom, de mostmár nem mutatom ki, hogy félek tőle. Mostmár úgy látom, ahogy mindenki más. Egy öreg és megkeseredett embernek.

23/N.