Csajok, nők! PMS (pre-menstruációs szindróma) alatt ti is kiállhatatlanok vagytok és még a barátotoktól is elmegy a kedvetek? Találkoztok, beszéltek ilyenkor egyáltalán vele?

Tudom magamról, hogy olyankor elviselhetetlen vagyok, amit általában úgy kezelek, hogy nem, vagy alig beszélek. Az az öt nap nekem olyan mintha nem is lett volna, az egyetlen amit ilyenkor képes vagyok elviselni, hogyha odabújhatok a páromhoz. Együtt élünk, szóval találkozunk, nyilván beszélgetünk is, de hála a magasságosnak ő is érzékeli, hogy mikor milyen témákat kell bedobni, mert a nap végére - munka, suli miatt nyilván csak akkor találkozunk - használhatatlan vagyok.

Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit gondol erről az egészről, és közölte, hogy ő igazából szereti, mert ekkor érzi igazán, hogy mennyire támaszkodom rá. Bár ha lehet a hisztiket ő is kukázná.