Több évi házasság után a kapcsolatunk szinte nem is létezik - nem tudunk egymással beszélgetni. Aki hasonló helyzetben van, hogyan viseli el, éli meg a mindennapokat?

nem én jártam így hanem szüleim: de 10 év házasság volt. minden nap ment a veszekedés meg ezek... aztán n.apám elköltözött, mert csak marták egymást minden nap és ez volt a legjobb ötlet! semmit sem tudtak megbeszélni! aztán kb. most van , hogy 3 éve nem élnek együtt! igazából mindketten ugyanúgy szeretik egymást, csak tudják ha együtt vannak akkor újra kezdődik minden! hát én úgy veszem észre nem a legkönnyebb nekik de mindketten keresik maguk mellé a barátokat! illetve nagyon jó viszonyba vannak!

lehet hogy kicsit jó lenne mindkettőtöknek kikapcsolódni kicsit a másikból! ha viszont nem tudtok beszélni egymással akkor csak gerjedni fog a feszültség körülöttetek!

Több évi - boldog - házasságban élek, amiben persze voltak kisebb döcenők, de az kell, az az egészséges.

Szerintem, ne azon töprengj, hogyan tudod elviselni, hanem előszőr is keresed meg az okát, hogy miért van így ahogy most van és utána próbálj tenni ellene. Mert, ha most csak arra mész rá, hogy elviseld a jelenlegi helyzetet akkor az egészségedre és a lelki világodra is rámehet az egész.

Elsőnek üzenném, hogy a szülei pont hogy nem szeretik egymást. Olyan nincs hogy szeretek valakit, de állandóan veszekedem vele.

Kérdező, ezért kell jobban megismerni azt, akihez hozzámész. De a házasság megváltoztatja a férfiakat. Keresd meg az okát. (Tipikusan nőiesen gondolkodol, inkább azon agyalsz ,hogy tudod tűrni. Grartulálok, igazán sokra nézheted magad.)

ma 09:35: De mit kell ezen látni? Te csak akkor hiszed el ,hogy X megölte Y-t ha a szemed előtt történik?

Ember, akiknek külön kell költözniük, mert állandóan veszekednek ,azok nem szeretik egymást. Sajnos ma elég egy mosoly, ohgy az ember rögtön a szeretetre gondoljon. Pedig nem! Látom Te sem tudod mit jelent a szeretet. Ja és képzeld, a környezetemben is történtek hasonlóak (sok veszekedés, hazugság, másik kerülése) és nem azér,t mert k*rvára szerették egymást.

Szóval az első válaszloló szülei bizony utálják egymást. Tudod egészséges ember, kait utál, attól még emberségesen bánik vele. Ha valakit utálsz az nem azt jelenti ,hogy tipord el, öld meg stb. Én is utálok bizonyos embereket, de attól még együtt sportolok velük, meg beülünk egy sörre stb.

Nem akarlak elkeseríteni, de a 13 év házasságomból az utolsó 3 év így zajlott le.

Szimbiózisban éltünk, veszekedés nélkül, és ennyi.

Válás lett a vége, mi is többször próbáltuk helyrehozni, de nem sikerült.

Két közös fiú Gyermekünk van.

ÉN: (# 2/7 Időpont ma 08:25)

Szóval és bocsánat, hogy ezt írom, de egyikőtöknek se fordult meg a fejében, hogy a gyermeketek mit érez, mit gondol erről az egészről, fontos nektek a gyerek egyáltalán. A másik meg pont az, hogy a gyerek miatt ne maradjatok együtt mert így nem éri meg se nektek se neki. Viszont ha elváltok, akkor azt úgy tegyétek, hogy a gyermeketeket mindig támogassátok lélekben és mindenben.

A másik - humánusabb - megoldás, hogy leültök beszélni, hogy ki mit szeretne, min tud változtatni, hogyan tud alkalmazkodni a másikhoz. És elgondolkozni azon, hogy amikor találkoztatok, megismertétek egymást mivolt az ami megtetszett. megfogott a másikban, ezeket kellene újra felszínre hozni.De ezt csak közösen, együttes erővel lehet.

És ne az állóvízre, meg az idő vasfogára várj, hanem cselekedj. Legyen egy célod, mondjuk a gyerek és az Ő érdekében mentsd meg a házasságod, illetve a családi tűzhely melegét.

Lányoddal milyen a kapcsolatod?

Hát igen így kicsit nehéz ha valaki, úgymond rád erőlteti az akaratát neked nem hagyva teret vagy döntést.