Zavarban voltál, mikor először mondtad el otthon, hogy van barátod/barátnőd?

Miért lettem volna az? nem, mert ez természetes.

ezzel nem volt gondom!

nem:D lehet pasiként más, mint lányt ként erről nem tudok nyilatkozni

Próbáltam úgy elmondani, mint bármi más természetes dolgot. Persze előtte kicsit paráztam, hogy mi lesz, de jobban sikerült, mint gondoltam. :)

hát igen, zavarban voltam, mert nem olyan volt nálunk a légkör. mindig mindenről tudni akartak, miközben azt sem tudtam, mit érzek a srác iránt. elmondtam, h randizni megyek, és előre szóltam, hogy majd ha lesz valami, mesélek, de ne kérdezgessenek.

Én nem mondtam el konkrétan, csak mikor elmentem otthonról akkor megkérdezték hová megyek, mondtam, hogy találkozok valakivel. Kérdezték, hogy kivel, mondtam, hogy VALAKIVEL. :D Ekkor már gyanús volt, hogy miért nem mondom el, hogy ki az...rákérdeztek, hogy egy srác-e, mondtam, h. igen és mikor komolyabbra fordult a dolog, már nevén is neveztem az illetőt és mikor már 20adszorra találkoztunk egyértelművé vált mindenkinek, hogy együtt vagyunk, no meg persze amikor először találkoztak a szüleimmel.

Nálam is úgy volt, hogy amikor mondtam hogy találkozom egy fiúval, akkor már egyből jöttek a kérdések, ki ő, mit csinál, hány éves, stb. De még én sem tudtam hogy mennyire komoly a dolog, de anyum már annyira túl bonyolította a helyzetet, meg beleképzelt mindent abba az egy mondatba, hogy randizni megyek valakivel. Hát nem volt egyszerű helyzet.