Mit lehet tenni ha az ember ennyire szerelmes?

Komolyan úgy gondolom, valami génhiba állhat a a hátterében annak ahogyan érzek. Eleve szerelemgyerek vagyok, és ez mindent megmagyaráz:

Rettenetesen bele vagyok zúgva abba, aki bár gyönyörű (annak ellenére, hogy fiú, ő nem helyes, hanem káprázatos, festői, imádnivaló)a bulikon más lányokkal van, (csak beszélget) meg lákolja a képeit, tudom nevetséges de ez az igazság, és amikor rám néz úgy gondolom, ugyanazt érezzük. Aztán meg vagyok róla győződve, hogy azért nem beszélünk, mert zavarban van. Ekkor jönnek az egyéb lányok. Jó én is beszélek fiúkkal, de nekem van igazam, és jogom van haragudni rá, akkor is ha beszélni akar velem, és eközben őrülten szerelmesnek lenni belé. Nem tudom mi ez, hogy miért szeretem ennyire, közben haragszok rá a lányok miatt, és alig beszéltünk, más ember azt se szereti ennyire aki a férje, de basszus ha csak a mondatai stílusára gondolok, rögtön arra eszmélek, hogy ez ÉN VAGYOK! olyan mint ÉN! ezért kellünk egymásnak!

Szóval az a kérdés, hogy ha lehet, hogy oltsam el ezt a "tüzet" ezt a rémséget????!

Vagy, szerintetek szeret? de most komolyan igennel nemmel, valami megérzős boszorkányos tippet adjatok! beleőrülök, pedig holnap dolgozat és nem tudok tanulni! és nem is vagyok olyan fiatal mint írásomból hinnétek! szóval segítsetek!

na bocs a sok sorért, olvasd el, kötelező!