Ha közel megyek hozzá, akkor miért távolodik el?

Bocs,hogy ezt írom,de akkor az az illető tök hülye...és ebből a kapcsolatból sosem lesz semmi,vagy max.egy kaland!

Nekem is volt ilyen esetem a buszon,éveken keresztül húzódott a dolog,a végén semmi sem történt!Reggelente együtt utaztunk,mindig bámult,mosolygott,de csak messziről.Egy darabig jó bulinak tűnt,de aztán gondoltam,nem ártana kicsit előre mozdítani az ismerkedést,hogy ne rekedjen meg a dolog a bámészkodás szintjén,ígyhát egyszer integettem neki,mikor leszállt! Na,ezután olyan pánikba esett,hogy hetekig nem jött azzal a busszal,félt,hogy ezek után a következő lépés a beszélgetés lett volna...Aztán hetekkel később újra megjelent,folytatta a szemezést,vigyorgást,és ennyi...Évek múltán(már a férjemmel voltam!)összefutottam vele egy bevásárlóközpontban,akkor meg ilyedten bámult rám,hogy hoppá,már elkeltem,és nem őrá vártam életem végéig...:)Közben pedig nem tett egy lépést se,és fogadni mernék,hogy a mai napig független lehet az a csávó,ha minden ismerkedéshez így áll hozzá!

De azért remélem a te eseted jobb lesz,és az illető végre hajlandó lesz közeledni hozzád!

Ha lány vagy, akkor szerintem hagyd a fenébe. Nyúlbéla ami nem egy nagy előny, vagy nem is tetszel neki, hanem valami más érdekességet lát rajtad. Esetleg, ha szereted viselni a nadrágot egyszer szegezd neki a kérdést, hogy "ha tetszem neked, miért hagysz faképnél, mikor kközeledni próbálok?"

Ha fiú vagy, ne töketlenkedj, hanem szólj hozzá, kérdezz valamit, hívd meg egy kávéra, üdítőre, bármire.

Bármelyik nem képviselője légy is, egy biztos egy pár szóba még nem halt bele senki. Ha mégsem jön össze szégyenkezni sem kell, fel kell vállalni és kész. De szerintem egy sikertelen ismerkedésnél rosszabb a "mi lett volna, ha..." dilemmája.