Az első szerelmet sose fogom elfelejteni?

Az első szerelmét soha nem felejti el az ember, és a többit sem(ha van). Mert mindegyik nagy változásokat hoz az ember életében.

Szerintem még nincs szükséged új barátra, mármint ha nem vagy belé szerelmes akkor miért kínzod szegényt? Mármint gondolj bele ő ugyanúgy megérdemliazt hogy szeressék szerelemből, mint ahogy te is megérdemled.

Először dolgozd fel az első barátod elvesztését, aztán ha jól érzed magad egyedül is, a saját bőrödben akkor vágj neki egy újabb kapcsolatnak, mert akkor majd ismét tudsz úgy szeretni ahogy azelőtt, mármint szerelemmel.

Ilyenkor, ha még az un. gyászmunka történik(még akkor is ha nem halt meg az illető csak elvesztetted), a szerelmi és hasonló energiáid másba szublimálódnak, ezért még nem tudsz úgymond teljes szívedből szeretni.

Engem 1 hónap járás után dobott ki az első barátom, akibe nagyon szerelmes voltam, és hirtelen jött, megcsalt. Borzalmas volt, de próbáltam elnyomni magamban az érzést, és úgy tettem, mintha nem fájna, mintha én is ezt akartam volna, és összejöttem egy másik sráccal, akiben láttam, hogy nagyon tudna engem szeretni. Így is volt, nagyon szeretett, és én próbáltam őt szeretni, volt is olyan időszak, mikor úgy éreztem, én is szeretem őt, de rájöttem, hogy én sosem voltam belé szerelmes. Járásunk ideje alatt volt, hogy összefutottam az exemmel (első barátommal), és ilyenkor mindig napokig ő járt a fejemben, még ha az akkori párommal voltam is. Fél évig jártunk, mikor jött egy új srác, akibe halálosan belezúgtam, így szakítanom kellett a barátommal. Nagyon megbántottam, és nagyon nagy bűntudatom volt, azt kívántam, hogy bárcsak ne jöttem volna össze vele. Hát de akkor már mindegy volt... Nem tudott egy darabig kiheverni, bár már új barátnője van, de mikor véletlenül összefutunk, akkor látom rajta, hogy még nem hevert ki engem teljesen. És nagyon bánt, hogy ezt kellett tennem vele. Még ha most 2 éve boldog szerelmes párkapcsolatban is élek azzal az illetővel, aki miatt elhagytam.

Szerintem szakíts a barátoddal, ha nem vagy szerelmes! Mondd el neki, hogy csak barátként tekintesz rá. Jobb lesz így megtudnia, mint akkor mikor már jön egy újabb srác, akibe szerelmes leszel, és miatta kell elhagynod. És kitudja... ha egyedülálló leszel, lehet hogy tapadnak majd rád a pasik, és lehet hogy lesz közöttük olyan, akibe belezúgsz.:)

Amúgy mikor látom az első barátomat (mert néha még összefutunk az utcán), olyankor már nem érzek semmit, csak azt, hogy elmehet a francba, mert másba vagyok szerelmes.:D Amúgy azóta már többször is próbálkozott nálam, hogy vegyem vissza, de nem szabad engedni...

Én azt tanácsolom, hogy töröld le msnről, és az ismerőseid közül facebookról, és próbáld úgy intézni, hogy ne lásd élőben sem, és ne lépj vele kapcsolatban! Így könnyebb lesz. De teljesen (már ha lehet iylet...) csak akkor fogod elfelejteni - azaz csak akkor nem fog már hiányozni a társasága -, amikor találsz helyette valaki mást, akibe halálosan szerelmes leszel, és rájössz, hogy ő sokkal jobb, mint az első szerelmed. Viszont ehhez nem kell a mostani barátod, mert ebből nem lesz szerelem (sztem).

19/L

Az első szerelmemnek több mint 6 éve lett vége. 1,5 évig voltunk együtt, és nagyjából 3 év volt, mire túl léptem rajta. Ezalatt a 3 év alatt volt egy másik másfél éves kapcsolatom is, na nekem ő volt ilyen, hogy nem szerettem. Szerettem vele lenni, imádtam a humorát, a könnyedségét, állati jó volt a szex, de valahogy az érzés nem volt az igazi. Vele szétmentünk, sokat kínoztam szegényt :( De szerintem mindenkinél van a nagy szerelmek között egy middle man. Ott akkor sokszor én is elhittem, hogy szeretem, csak utólag látom, hogy (ön)ámítás volt az egész.

Aztán lett egy második szerelem, az 3 évig tartott.

Azért ragoztam ennyit, mert a dolog vége az, hogy az első szerelmem még így is megtudja dobogtatni a szívem, hogy azóta már voltam mégegyszer igazán nagyon-nagyon szerelmes. A múltkor kicsit berúgva egy buliban kézenfogott, és onnantól egész éjjel fogta a kezem. Utána napokig forgott velem a föld. A kémia marha erős dolog, az nem múlik el csak úgy.

Az első szerelmemet sosem fogom elfelejteni. De mint ahogy előttem is írták: nem is kell. Csak idővel átalakulnak a dolgok, és máshogy értékeljük a múltban történteket.

Őrajta úgy tudtam magam túltenni, hogy megismertem valakit, akivel összejöttem. Az elején még nem voltam szerelmes, de aztán pár hónappal később már nem cseréltem volna le senkire. 2 évig voltunk együtt, és ez a 2 év elég volt arra, hogy az első szerelmemre már ne gondoljak úgy, mint szívem vágyára. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, de már nagyon ritkán találkozunk, s már egyikünk se kezeli úgy, mint egy volt/leendő szerelmet.

De amit írtál a mostani barátodról, ahhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy az én életemben is volt ilyen srác, kétszer is. De mindkettő sráccal elég hamar szakítottam, mikor elkezdtem azt érezni, hogy én nem tudok annyit adni a kapcsolatba, amennyit ők, meg amennyit megérdemelnének.

A második eset most nemrégiben volt, és ha úgy vesszük, elég éles váltás volt, mert egy pénteki napon szakítottam vele, és a rá következő vasárnap találkoztam valakivel (régóta ismertem már őt, és nagyon jóban voltunk), akivel összejöttem. Viszont őt tudom szeretni.

Szóval azt tanácsolom neked, hogy ha azt érzed, hogy nem tudnád őt megszeretni, és nem tudnál később sem szerelemmel tekinteni rá, akkor inkább az elején mondd meg neki, ne hagyd szegényt kételyek között. Meg ne áltasd őt, ne kergesd illúziókba. Légy vele tiszta és őszinte!