"Az első szerelem mindhalálig elkísér" Szépen hangzik, és azzal mi van, hogy ez a második szerelemnek fáj a legjobban?

Szerintem ez baromság. Persze, mindhalálig elkísér. Biztosan emlékezni fogok az első komoly kapcsolatomra, az első komoly szerelmemre. Nagyon meghatározó volt az életemben, tapasztalatot adott. Formáltuk egymást, együtt jobbak lettünk, jobbá tettük egymást. Ennek azonban nem kell megnyilvánulnia a későbbiekben. Annak vége lett, nyilván okkal, most mással vagyok együtt, akit tiszta szívből szeretek, talán még jobban, mint az elsőt, hiszen már nincs az a rózsaszín köd. Elfogadom őt minden hibájával együtt, így szeretem. És ha mindez meg van, akkor miért kellene éreznie, hogy egyszer volt egy meghatározó ember az életemben?! Most ő a meghatározó, vele vagyok együtt, nem mással, akkor miért is lenne ő a második az életemben?

Ha a srácnak második vagy, akkor még nem tette túl magát a lányon, még mindig szereti.

Ha azt állítja, hogy már nem szereti, akkor pedig nem kéne azt érezned, amit érzel. 4 évig jártak, ez hosszú idő, nyilván sokmindent együtt tapasztaltak meg. De ha neki még mindig ő az első, akkor menjen vissza hozzá, téged pedig hagyjon élni. Én a helyedben elbeszélgetnék vele erről, az érzéseidről. Aztán lehet, hogy valóban nem szereti és csak érted él, de valami mégis van ami miatt így érzel. Ez ellen pedig tenni kell, különben nincs jövője a kapcsolatnak.