Ilyenkor mégis mi a teendö?

Tehát a törtènet kissé bonyolult de megpròbálom rendesen elmagyarázni:2 ève vagyok együtt a barátommal.Elsö 3hònap-borzalom,folyamatis veszekedèsek.Amit tudni kell ròlunk:ö 23 èves,nincs èrettsègije,ellenben nagyon okos!,focista akar lenni ès tènyleg jòl is megy neki,de nekem ùgy tünik h folyton csak tervezget...Ami mèg fOntos rola h ezeket a nem-csinálok-semmit dolgokat csak azèrt teheti meg mert biztos munkàt kaphatna a testvère által.Ròlam:18 vagyok,mindig mindent elöre eltervezö A B C tervvel elöàllò csaj.Egyszòval szeretem tudni mikor mi várhatò.Nagyon önfejü vagyok,ha pedig mèrges leszek kèt lehetösèg van:1.kiabàlva mondom el amit gondolok ès 2.egyetlen szòt sem szòlok.

Szòval a kapcsolatunkban mindig is voltak kisebb nagyobb problèmàk,de alapjàban vève jòl meg voltunk.Èn pròbàltam kicsit komolyabb viselkedèsre tanítani,ö pedig engem lazasàgra.Tènyleg nagyon sokat vàltoztam mellette,mert elötte soha senki segítsègét nem kèrtem volna,nem voltam családcentrikus sem.

A helyzet a következô most:ùgy kèt hònapja elköltöztem otthonról,mert az anyám megcsalta az apám és amikor már nem bírtam a zsarnokoskodást meg a színjátékot(kb 1év)kitálaltam.Persze anyám sírt egy sort és azt a történetet adta le h én ezt csak kitaláltam m utálom es különben sem ö hnem a bnőjének van vki.....ezutàn persze én lettem a feketebáràny.Az egy borzalmas idöszak volt.És amikor egy veszekedés alkalmàval anyám kiadta az utamat(apa még csak hozzá sem szólt)eljöttem.Nekem persze első gondolatom a barátom volt,hisz addigra màr vagy egy éve mindennap làttuk egymást sokszor egész heteket is együtt töltöttünk,az anyukájàval is jól megvoltam.második lehetőség pedig az egyik rokonom volt akivel csak ritkán beszéltem.Abban az idegállapotban teljesen lesújtott amikor a barátomtól ezt a költözés dolgot megkérdeztem májusban elbizonytalanodott és hajlott rá h kérdezzem meg ink a rokont.puff neki.e

Végül nem is tudom miért de megváltoztatta az álláspontját.Akkor kezdődtek az újabb problémák.Azt beszéltük h az anyukáját majd együtt kérdezzük meg erről.Ehhez képest azalatt az egy hét alatt amíg költözködtem(egy kisvárosban élünk 10percre egymástol)neki mindig volt vmi programja.egyedül mentem vissza mindig abba a hàzba,hallgattam minden pakolás alatt a monológokat h milyen szívtelen gyerek vagyok stb(föleg apától),egyedül cipeltem le a böröndjeim és végül az anyukàjàtól is egyedül kértem engedélyt.akkor màr elkezdtem szervezni h külföldre költözöm és ebben a baràtom segítségét kértem aki szerencsére beleegyezett.Egy ideig nem is voltak gondok.Kb egy honap lehetett mèg a kitüzött indulàsig amikor bnőmmel elmentünk beszélgetni.egy újonnan megnyitott kis pub szerüségbe ültünk be,majd az utolsó busszal indultunk haza.segítettem neki vmiben ami hajnal1-2ih eltartott aztán már náluk aludtam m nem akarta sétálni meg egyedül mind a ketten nem a legbiztonságosabb.Másnap kora reggel "hazamentem"és a barátom folyton csak azt kérdezte h kivel vtam mit csin kivel csaltam meg.Teljesen agresszívvá vàlt.visszaélt a helyzetemmel.El akart küldeni,csak az anyukája nem engedte(este volt már addigra).Beszélt a tesójával h semmit se adjon nekem m még semmi sem biztos holott addigra találtam szállást,új iskolát,önéletrajzot csin és állásokat néztem.Addig addig mondogatta a magáét h életemben először elájultam.Másnap persze nagyon kedves volt.Lassan megbocsátottam neki de nem tudom elfejteni h cserben hagyott és visszaèlt ezzel azegèsz helyzettel.Mára már megvan a repjegyem utazásra kész vok,2nap mulva indulok.És ma megint visszaélt a helyzetével.Vmin összezörrentünk de nem sértödtem meg semmi ilyen csak filmeztem amíg ő gépen játszott.Aztán vmi édességet hozott a szobàba és hát tudni kell rólam h édesség hatására kedvesebb vagyok(tőle ajándékokat v iesmit szinte soha nem kaptam,még virágot is 2év alatt 3at....pedig szeretem az effajta meglepetéseket:édesség v viràg...ez olyan durva?)na tehát most is felvidult az arcom amire ő rögtön elkezdte h nekem ő csak akk jo ha pénz v édesség van..nagyon undok és agresszív lett,olyanokat mondott h vajon miért kellett eljönnömm otthonrol?vajon miért nincsenek barátaim?(tényleg csak 2 van és velük sem talkozom sokat,de ez a beszólás azért bántott m tudja jól-v kellene-h nehezen barátkozom,nem vok bulizós,ink olvasok,írok,filmezek.)és h én mindenkit kihasznàlok és folyton menekülök(hova?!mert elköltozöm!?)és miközben ezeket mondta szétvert egy tvirànyítot,a telefonját is majdnem és megrugdosott egy hangfalat.A kérdés:haragtartó és nehezen megbocsátÓ ember létemre ezt nyeljem le?v most fejezzem be(aminek hatására valszeg elküld a hàzukb,de 2 napot csak ki írok vhol)ja és néma voltam a veszekedés alatt.

Akik elolvasták annak tiszteletem,akik normálisan vszolnak is rá azoknak csodálatomat küldöm.18/L