Az miért van h randizgatok egy pasival és már nem is akarok vele lenni, aztán ha nem vagyok később visszagondolva rá, nem az jut eszembe, h nem éreztem jól magam vele, hanem h jó lenne vele megint találkozni?

Mert nem bírod a magányt. Ha összejössz valakivel, akivel nem is szeretsz együtt lenni, tuti nem fogsz vele szakítani, csak azért, hogy ne legyél egyedül.

Csomó ilyen kapcsolat van amúgy. Én inkább vagyok egyedül, mint egy hamis kapcsolatban...

Erről eszembe jut, hogy volt egy hasonló esetem...

Egyik alkalommal mikor megtetszett egy lány egy dögunalmas táborozáskor, annyira belezúgtam, hogy 3 nap alatt kitálaltam magamról amit kellet.

És persze én is mindent megtudtam róla mit akartam.

Egész nap csak beszélgettünk egymással, mivel nem voltak olyan program lehetőségek, hogy bulizunk vagy hasonló. (nem is értem, hogy mit kerestem ott)

Így aztán elfogytak a kérdések és a válaszok.

És mivel ez lány a nem az a kőnyűvérű, aki 3nap beszélgetés után gerincre-vágható, ezért a sex mint opció, ebben az esetben kilőve!

Szóval az egy hetes tábor felén túl már nem volt új téma a nap alatt, ezért megszaporodtak a kínos csendes pillanatok.

Ettől aztán kicsit unalmassá vált az együttlét (persze hiányzott ha nem voltam vele) de nem volt már mit megbeszélnünk.

Szóval ez a helyzet odáig sülyjelt a hét végére, hogy már teljesen hanyagoltuk egymás társaságát.

Mivel a tábor végén már rá se néztünk egymásra, ezért csődbe jutott a folytatás.

Így utólag kicsit idősebben és talán bölcsebben már tudom, hibáztam.

Túl gyorsan játszottuk el az összes ütőképes lapjainkat, így nem maradt meg a felfedezés öröme.

Ha ő volt a nagy Ő az életemben, akkor ezt rendesen elbaltáztam. :D

Szóval csak remélni tudom, hogy a kérdező nem ebbe a hibába esett!