Van olyan, ki 25 éves kora után találta meg a párját, az igazit, akivel leélheti az életét?

Nem az a problémád.

Van olyan biztos, mivel még én sem találtam meg.

37F.

Nagyon remelem mert en 27 vagyok s nem szeretnek egyedul megoregedni. Fel a fejjel!!

(Netes tarskereses)

ááááá dehogy a te problémád dehogy...a világ a hibás...

ha egy fiu teszi fel ugyanezt a kérdést, akkor leoltják, hogy szerencsétlen nyomorék. Ki is irok egy ilyen kérdést, és lássuk milyen válaszokat fogok kapni a tieidhez képest!

Miért, mi van 25 éves kor fölött?

Ez egy nagyon hülye kérdés, már bocs. :)

Lehet, hogy valaki megtalálta 20 évesen, aztán 10 év múlva mégiscsak szétválnak. De lehet, hogy Te csak 35 évesen találod meg és életed végéig együtt maradtok. Ki tudja?

Na nem mintha hinnék az igaziban... Bármikor, bármi tönkremehet, mindegy hány éves vagy.

Ja és ne parázz rá a dolgokra, azzal csak elijeszted a pasikat.

simán lehet, sőt minél érettebb valaki, annál nagyobb az esélye h meggondoltabban, józanabbul választ.

a bulizást és a futó kalandokat tényleg hanyagold inkább!

én is több vagyok és még én se találtam meg, na ilyenkor mi van? semmi, majd megtalálom

F

Ismerős az érzés, a 25 olyan vízválasztó vonal, az ismerőseid férjhez mennek, már közelebb vagy a 30-hoz...

Nekem van párom, de 26 évesen azon gondolkozom, talán nem vele...ez sem jobb helyzet.

Igazi meg nincs, mint ahogy Márai olyan szépen leírta:

"Nagyon fájt a szívem, egy évig azt hittem, hogy belehalok. De aztán felébredtem egy napon, és megtudtam valamit… igen, azt a legfontosabbat, amit csak egyedül tudhat meg az ember. Megmondjam?… Nem fog fájni?…Kibírod? Hát igen, én kibírtam. De nem szívesen mondom meg senkinek, nem szeretem elvenni az emberek hitét, egy gyönyörű téveszmébe vetett hitüket, amiből annyi szenvedés, de annyi nagyszerűség is származik: hőstettek, műalkotások, csodálatos emberi erőfeszítések. Te most olyan lelkiállapotban vagy, tudom. Mégis azt akarod, hogy megmondjam? Hát, ha akarod. De ne haragudj reám aztán… engem Isten megvert és megajándékozott ezzel, hogy megtudhattam és kibírtam és nem haltam bele. Mit tudtam meg?… Hát azt, hogy nincsen igazi.

Egy napon felébredtem… és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden."

(Márai Sándor: Az igazi)