Normális ez? Csak mert a többség, nem így gondolkodik, és ugye mindig az a "normális" amia többségre jellemző. :D?

Szeretem a (volt) barátnőm, szakítottunk, először rossz volt, 1 napig, de utána már azon gondolkodtam, hogy ez jó dolog, ösztönöz, hogy jobb legyek fizikailag, külsőre, személyiségem is fejlődjön, (végig úgy éreztem, nem vagyok elég jó neki, pedig alapból imádnak a csajok).

És most valami eszméletlen jól érzem mgam, talán soha ilyen jól.

És nem azon jár az eszem, hogy minél hamarabb találjak mást, hanem hogy hogy minél jobb legyek, és vmikor tél/tavasz környékén újra megpróbálhassuk, addig ő is érik annyit, hogy nekem megfelelő legyen (most néhány szempontból éretlen) meg én is változok annyit, hogy jó legyek neki, tudom h erre vágyik, és pontosan tudom kell neki.

Papucs vagyok? :D