35 éves vagyok, lehetek még boldog?

A boldogság nincs korhoz kötve. :)

Hogy-hogy nem tudsz?

Természetesen. Dolgok a fejedben dőlnek el.

20 évesen azért nem teszik fel ezt a kérdést mert akkor még nagyobb a hitük. 35 évesen az ember megtapasztal egy csomó dolgot. Ami megtépázza.

Na jó először is nyugodj le, ha eszt hagyod folytatódni még depressziós leszel és abból nagyon nehéz kimászni..Elmondom mit tegyél.

1:Gondolkodj pozitívan, mindenkinek van az életében mélypont, kisebb-nagyobb, de nem szabad bedepizni, mert az nem megoldás.

2:Anyagi háttérrel annyin tudsz javítani, hogy leülsz egy jó kis kávéval és megnézed hol tudnál egy picit spórolgatni.(De erre szánj elég időt, szóval nem kell most azonnal)

3:Menj el valahova a feleségeddel a hétvégén, vagy ha a munkád engedi, (tudom írtad, hogy anyagi gondjaid vannak, de nem muszály 4 csillagos hotelbe

menni)Ha eszt megteszitek megint összemelegedhettek egy kicsit hidd el az ilyen kis dolgok nagyon sokat tudnak javítani a kapcsolatotokon

Remélem segítettem, de a legeslegfontosabb ne keseredj el!!!

Hát, én most 19 évesen érzem azt, hogy nem lehetek már boldog. Valószínű a hozzáállással is nagy a gond! Valahogy...akármennyi rossz történik az emberrel, mindig talpra kell állnia ( mondom ezt félelemmel a lelkemben, hogy holnap mi vár rám ) ha nem állsz talpra, el is áshatod magad. Ha még úgy érzed megmenthető a házasságod, tegyél érte! Én nem tudom mi az oka a romlásnak, ezért ebben nem tudok tanácsot adni. Ha már nem tudsz változtatni...vess véget ennek a kapcsolatnak. Kezdj egy új lapot az életedben. Gondold végig mire volna szükséged ahhoz, hogy jól érezd magad..ha ez megvan, gondold végig, hogy mit kell tenned azért, hogy ezeket a dolgokat elérd.

Tervezd meg, és küzdj érte. Valószínű még sokat buksz mindeközben...de a végén kárpótol az élet minden szenvedésesért, és akkor boldog leszel!

Tudom...csak 19 vagyok, és hülyén nézhet ki, hogy osztom az észt, de hidd el..elég sok rosszat átéltem. Olyan rosszakat, amiket rengeteg 30-40 éves..esetleg még hírből sem ismer.

Szóval, bízni kell, vagy ha van benned hit..az még jobb.

25 éves vagyok és ilyen fiatalon is nagyon sokmindenen mentem keresztül, amin még felnőtt emberek sem. Családom szétesett 13 évesen, anyukám halála miatt, nagymamám nevelt fel. Sokszor kellett felállnom az életben. Most kezd beérni a sok kitartásom eredménye, hogy el mertem indulni, talpra álltam, elköltöztem, igaz albiba vagyok, de magamat tartom el. Már csak egy társ hiányzik mellőlem, de az is meglesz majd idővel.

Lehetsz még boldog! Fel a fejjel! Ne add fel!