Minden ferfi "elfelejti" szeretni a feleseget, ha kislanya szuletik? 13 honapos a kislanyunk es amiota megszuletett (koraszulott volt-igy voltak nehez idoszakok) a ferjem borzaszto modon banik velem.

"Minden ferfi "elfelejti" szeretni a feleseget, ha kislanya szuletik? " azért ez durva és sértő.

nem lehet hogy inkább a férjed, nem tervezett gyereket és nagyon nem örül[t] az érkezésének.

"Nem erdemlek meg semmit, most mar penzt is alig ad a kezembe - mondvan, hogy elkoltom. " hát lehet hogy korábbi példából indul ki, hogy amikor még nem volt baba, akkor esetleg nagyon költekeztél olyanra amire semmi szükség nem volt...?

bár ha így van, ha nem, akkor se vezet a megoldás felé, ugyan úgy mint az első hozzászólóé.

inkább próbáld belátásra bírni, hogy gyereket neveli igenis nehéz. valahogy rá kéne venni, hogy pelenkázza, gondozza stb...

sajnos erre megint kaphatsz majd, hogy még ezt se akarod megcsinálni...

próbáld meg felemlegetni neki a régi közös jó emlékeket:

"Valamikor szerettuk egymast." ha ez igaz, akkor csak volt amiért beléd szeretett,belé szerettél. próbáld fel idéztetni ezeket a dolgokat.

amúgy biztos haragszik rád valamiért. én is szoktam így viselkedni bizonyos emberekkel, hogy levegőnek nézem. én idővel megbékélek, mert nehéz ez a magaviselet számomra, tehát nem bírok "mérges" haragos lenni sokáig. őszintén szólva ilyenkor épp az a célom, hogy megharagudjon az illető, hogy semmibe veszem, furcsa de sajnos ez "jó" benne(hogy érezze a haragom). amiért még abba szoktam hagyni(a "duzzogást") az az hogy nem lesz ideges tőle a megcélzott személy. tehát lehet hogy neked is meg kéne próbálni nem reagálni a semmibe vételéről.

"Külföldön élünk és nem tudok hova segítségért fordulni. "

ha Magyarországon élnél, akkor tudnál? ha igen, akkor próbáld meg külföldről elérni ezt a segítséget.

szóval talán ennyi jutott eszembe.

f25vagyok, szóval lehet hogy csak baromságokat írtam, de a megoldásokban kell gondolkozni, az biztos. Azon lovagolni hogy ilyen szemét, olyan szemét, mert az sehova nem vezet.

Szia!

Próbáltál már vele erről beszélni? Ha ő nem hajlandó rá, akkor fenyegesd meg, hogy akkor vége. Valahogy mindenképpen meg kell beszélnetek, hátha az használ. Szerintem meg a gyermeknevelés több szellemi és fizikai munkát igényel, mint bármi más. Kivéve egy's mást. Nagyon el lehet benne fáradni. Igaz nincs még gyermekem, de bátyámnak van két babája, és látom, milyen nehéz nekik, meg azért én is részt veszek a nevelésükben. A páromnak is van két kislánya.

Szóval a párodnak is inkább segítenie kellene tényleg a gyermeknevelésbe. Ez nem csak köszönésből áll. Azt nem merem írni, hogy ha nem segít semmi sem, akkor hagyd ott, mert egy kicsi gyermekkel külföldön nehéz lehet. Vagy esetleg, ha hazaköltöznél a szüleidhez? Valami megoldást találnod kell! Sok sikert!

"Ha ő nem hajlandó rá, akkor fenyegesd meg, hogy akkor vége. "

ilyet ne tegyél. még a gyereket is elveszi tőled jogilag és egy életre elásod magadat a szemében és végleg esélytelen lesz bármiféle békülés. vagy "csak" kirak az utcára. szóval agresszióra jól eséllyel agresszív válasz lesz.

12.07-es vagyok!

A fenyegetést nem halál komolyan értettem, csak hogy a párja érezze a probléma súlyosságát, hogy ez nagyon is fontos dolog, amit MEG KELL beszélniük, hogy eredményre jussanak. Ha másképpen nem lehet vele leülni komolyan beszélgetni, akor talán így. Szóval ez csak amolyan "blöff" lenne.

Elnézést, hogy ezt így nem írtam oda!

"fenyegetést nem halál komolyan értettem"

szerintem ha már semmibe veszi a hölgyet és "gondoskodik róluk anyagilag," ilyet fenyegetni, figyelmeztetni ostobaság. ugyanis azt éri el, hogy teljesen megvonja tőle, sőt ,még mérgesebb lesz. legalábbis én tuti kiakadnék, ha már ilyen "rossz" állapotban vagyok.

Szörnyű lehetett megélni, hogy két egészséges, pici ember érkezését várjátok, és akkor történik egy ilyen tragédia...az egyik babát elveszítitek, a másikkal biztosan sokat kellett törődni, foglalkozni, hogy életben maradjon, ne legyen maradandó károsodása.

Talán az apuka is arra készült, hogy a felessége egészséges gyerekeket fog neki szülni, ehelyett ez történt...és ő most téged hibáztat (tehát hogy alapvetően a te feladatod "csupán" annyi lett volna, hogy egészséges utódokat szülsz - de erre "sem" vagy képes)?! Lehet, hogy nem tudatosan, de ő így éli meg a veszteséget. Ha ez így van, akkor te nem sokat tehetsz, maximum egy pszichológus, de gondolom ha meg sem hallgat, elég távol állhatsz attól, hogy elrángasd orvoshoz.

Szerintem várj türelmesen (tudom, könnyű mondani, de mást nemigen tehetsz) amíg a kislányod elég erős lesz egy hosszabb úthoz, és menj haza a szüleidhez. Ilyen lelki terrort nem lehet sokáig elviselni (apukám éppen ezt csinálta anyuval, néha velünk is - levegőnek nézett...nincs ebből kiút csak ha megalázkodsz, mindent ezerszer megköszönsz, csókolgatod a talpa nyomát is a földön. Legalábbis nálunk csak ez enyhített a nyomáson).

Nagyon remélem, hogy hamarosan kikerülsz ebből a helyzetből, mert biztosan borzalmasan nehéz lehet neked! Sok sikert és boldogságot a kislányodhoz!!

Ja, és ha mégis úgyérzed, hibás amit írtam (hiszen nem ismerlek titeket), és látsz más kiutat a helyzetből, lépd meg bátran!