Miért nem támogat a Párom a terveim, álmaim megvalósításában?

Szociális munka szakon kezdtem el a főiskolát 2010-ben. Ez volt az álmom. Előtte 2 hónappal jöttünk össze. Tudtam, hogy kemény lesz, de hajlandó voltam áldozatokra, és nem tőle, hanem magamtól vontam meg az időmet. Megcsináltam volna, de elkezdett lebeszélni, szerinte ne legyek szociális munkás. Fél évvel később abbahagytam a sulit, mert annyira felőrölt a folytonos veszekedés.

Most másik képzést csinálok, ezzel az a baja, hogy sokat kell tanulnom, emiatt kevesebb idő jut rá. A házimunkát viszont egyedül végzem, eszébe sem jutna segíteni, ha meg kérem, akkor halogatja...

Kitaláltam, hogy csinálnék a sulin belül egy "lelki szemetesláda" programot, ami annyit jelent, hogy névtelenül írhat nekem bárki, én pedig (szintén név nélkül) igyekszem tanácsot adni. Szociálisan érzékeny embernek tartom magam. Párom azt mondta, szerinte ez "hülyeség", törődjek csak a magam bajával...

Nem szeretnék később a fővárosban élni, hanem szeretnék Pesttől nem messze az agglomerációban venni egy kis házikót, persze hajlandó vagyok ezért rengeteget dolgozni. Szerinte ez úgysem fog összejönni, amúgy is, örüljek, ha van munkám, és az csak Pesten van. Pestre járnék dolgozni, viszont itt élni nagyon nem szeretek, és csak egy 15-20 km-re gondoltam, talán még annyira sem. Csak ne ez a forgalmas, zajos rész legyen az "otthonom".

Tudom, hogy mindenhez pénz kell, én sem azonnal akarom mindezt...

Miért nem érti meg, hogy ezek a dolgok nekem fontosak, és örömöt szereznek? Miért nem áll mellém, és mondja legalább szóban, hogy hadd csináljam, amire vágyom?