Írnának nekem olyan lányok, akiknek volt tapasztalata a lenti esetben?

Volt ilyen.

Próbáltam utálni az illetőt, elnyomni az érzéseim iránta, a barátomat pedig szeretni. Egy ideig elhittem amiket összehazudtam magamnak, utána pofonként szembesültem azzal, hogy a másik fiút szeretem még mindig legbelül.

Tanulság: Ha valaki iránt érzel valamit, akkor vagy vele jöjj össze, vagy senkivel, ameddig nem találsz olyat, akit úgy tudsz szeretni, hogy elfeledteti ezt a bizonyos embert!

pont olyan időszakban jött egy ilyen férfi az életembe, amikor a barátom teljes mértékben elhanyagolt, és bárhogy kértem, nem változtatott semmin...

Az a másik srác viszont pont olyan volt már első pillanattól, aki kell nekem, ilyen beszélgetésben még soha nem volt részem, mint vele. Együtt töltöttünk a megismerkedésünkkor nagyjából 14-15 órát kettesben, és végig csak beszélgettünk... hát, innentől kezdve csak rá tudtam gondolni folyton. persze próbáltam egy darabig kerülni és rendbehozni a kapcsolatom, de nem ment. Aztán egy idő után minden egyes nap találkoztunk, ez ment másfél hónapon át, utána szakítottam...

Aztán akkor elkezdtünk úgy igazán randizni, ez ment nagyjából egy hónapig, és utána összejöttünk, és ő tényleg olyan srác, aki maximálisan illik hozzám és mindent megtesz értem.

21L

"Tanulság: Ha valaki iránt érzel valamit, akkor vagy vele jöjj össze, vagy senkivel, ameddig nem találsz olyat, akit úgy tudsz szeretni, hogy elfeledteti ezt a bizonyos embert!"

Ezt a leckét én is megtanultam egy életre.

Szintén ebben a cipőben járok, már majdnem 2 éve és sehogy sem múlik. Kilépni a mostani kapcsolatból elég nehéz és bonyolult lenne (gyerekek is vannak).

Szóval nem vagy egyedül az érzéssel, bár gondolom ez nem vigasztal.